Kulináris egyszerűség

Megvallom őszintén, kicsit félve írok erről a témáról (is), mert – tudjátok – míg otthon laktunk, a kezembe nyomtak egy “irányelveket” (nem törvényeket!) tartalmazó gyermekvédelmi kiadványt, amiben kerek perec leírták, hogy gyermekveszélyeztetésnek számít az (is), ha nem a hivatalos (és bizonyítottan káros) irányelveknek megfelelően táplálja valaki a gyerekét. Tehát az simán belefér, ha valaki chipset és csokit ad a gyerekének egész nap, de ha valaki nem szakorvosi bizonyítékokon alapulóan kihagyja az étrendből a glutént vagy a tejet, esetleg ne adj’ Isten a húst, az már veszélyeztetésnek számít. Hiába a bizonyítékokon alapuló orvoslás nyugati térhódítása, Magyarországra az ilyen bizonyítékok 20 év késéssel érkeznek meg. Nekem akkor már késő, így kénytelen vagyok ebben is renitensnek lenni. Bevallom, a gyerekeim nem kapnak glutént. Tejet is csak ritkán házisajt formájában. Nyilván ha elmegyünk valahová, nincs semmiféle megszorítás, mindenki korlátlanul azt eszik, amit akar, de otthon csak az van, amit egészségesnek ítélek meg, mert csak arra vagyok hajlandó erőforrásokat áldozni. Ez így megy már 8 éve.

Eleinte én is beleestem a helyettesítő édesítők, tejpótlók és “gluténmentes” csodák csapdájába, de egyre többször jártam pórul. Mert igaz, hogy cukormentes valami, de másképp írva mégiscsak tartalmaz valamit, ami felviszi a vércukor szintet (amit nekem pl. több órás hányingerrel jelez a testem). Vagy a gluténmentes liszt… nem tudom, mi okozza, de többször előfordult, hogy gluténmentes péksütitől másnapra duplájára dagadt a kezem (pont, mintha búzalisztes kenyeret ettem volna. Érdekes, hogy a házi tönkölykenyértől semmi bajom, pedig az is glutén). A rizstej és mandulatej biztosan tartalmaz valamilyen cukrot, hiába nincs ráírva, ezt mindenki sejti, aki kóstolta. Nemrég sikerült vennem édesítetlen mandulatejet. Brutál szar íze volt. Bizonyítékot találtam, hogy a többit bizony édesítik, ki tudja mivel. Szóval NEM, NEM és NEM. Többé nem veszek lutri csoda “olyanminthá”-kat. Látnom kell, miből van az, amit megeszek.

A glutén+tej+cukor kombó mellett a negyedik vesszőparipám a növényi olaj (kivéve az olivát ). Ha két napig olajos kaját eszek, utána 3 napos motiválatlanság vesz rajtam erőt. Igen, gondolom a gyulladásfokozó hatása miatt. Azt figyeltem meg, hogy a test szorosan összefügg a jellemmel. Mivel jellemileg is egy baromira érzékeny ember vagyok, úgy a testem is sokkal érzékenyebben reagál a káros behatásokra. (Pl. ha napi egy kávénál többet iszok, előjön a szívritmuszavarom, ettől függetlenül nem állítom, hogy a kávé egészségtelen, csak nekem nem tesz jót). Szóval a testemet egy indikátornak fogom fel, amire érdemes odafigyelni. Nyilván mindezen élelmiszerek káros hatásairól rengeteg tanulmány készült, ezekhez akár még magyar nyelven is hozzá lehet férni, úgyhogy nem ezzel szeretnék most foglalkozni.

Amiről írni szeretnék az az, hogy ha ezeket nem esszük, hogy nem halunk éhen. Általában azon döbbennek le, akik még sose néztek kívül a tömegkínálaton, az, hogy nem eszünk kenyeret. Nos, nekem már fel sem tűnik, hogy valami hiányozna, ezért nem is értem a kérdést. Persze aztán eszembe jut a gyerekkorom, amikor a reggeli tejbegríz után tízóraira lekváros kenyeret ettem, az ebédnél a tökfőzelékben jobb esetben volt tök is a liszt és a cukor mellett , uzsira betömtük a szalámiszsemlét és vacsorára ehettünk egy kis párizsis melegszendvicset. Ja, így már értem a kérdést. Nos, reggelire natúr zabkását készítek gyümölccsel, 20%-os kakaóvajtartalmú kakaóval, esetleg dióval, fahéjjal. Részemről – mivel alapvetően utálom a zabkását – a legtöbbször egyszerűen nem reggelizek (https://www.healthline.com/nutrition/16-8-intermittent-fasting) helyette iszok egy golyóálló kávét, és le van tudva a fogyasztás délig.

Délben rizst eszünk. Minden délben. Erről eszembe jut a Steve Jobsról készült fenti fotómontázs. Mindig ugyanolyan ruhát viselt. Nem kellett sokat a szekrény előtt gondolkoznia, hogy mi illik az alkalomhoz 😀 .A döntés energiát visz el. Azért törekszem az egyszerű életre, hogy maradjon energiám arra, ami igazán fontos. Hogy “mit főzzek ma?” valljuk be, nem olyan fontos, mint amilyen nagy problémát jelent ez a legtöbb háziasszonynak. És ha belegondolunk, tápanyag szempontból édesmindegy, hogy krumplistésztát eszel-e vagy szilvásgombócot, mert bár változatosnak tűnik, de alapjaiban ugyanazt eszed: zsiradékot, krumplit, lisztet és tojást. Na ennél változatosabb a mi rizsünk. A zsiradékban gazdag rizs az alapja az ebédnek, és ezen felül, ami állandó az a saláta. Jelenleg már három hónapja ez abszolút friss, vegyes salátát jelent, amiben van zöldsaláta, cékla, esetleg alma, vagy hagyma, uborka, paradicsom, és mindenféle zöldfűszer, meg éppen ami van. Mindenki imádja. Ami pedig opcionális, ha van elég (értsd. 14 db) tojás, akkor hozzáadjuk a főtt tojást a rizshez, néhanapján elmennek a fiúk csigászni, és akkor éticsiga van, máskor gombásznak, és azt főzünk hozzá. Ha nincs se tojás, se csiga, se gomba, akkor pároltkáposztát, hagymás cukkinit paradicsommal, sült padlizsánt vagy valami hasonlót eszünk a rizs mellé. Ebéd után a desszert valami gyümölcs.

Vacsorára sűrű zöldséglevest eszünk, ahogy a franciáktól tanultuk. Répa, hagyma, borsó, zeller, mángold, karalábé, tarlórépa, fokhagyma, fűszerek. Ezt is jó zsírosan, hogy a kalória meglegyen. Délelőtt megfőzzük két napra, így ez sem visz el sok időt.

Ennyi. Nyilván ez télen változni fog, de nem olyan sokban.

Nem gondoltam, hogy ilyen egyszerű az egész. Hogy ilyen egyszerűen is lehet. Nagyon sokáig nem is voltam nyitott rá, így utólag azt gondolom, egy pótcselekvés volt részemről a főzésbe menekülni a kihívások elől. De most így azt hiszem, hogy abszolút kielégítő a tápértéke az ételeinknek, nincsen hiányunk, erősek és egészségesek vagyunk mindannyian. (Volt egy nagyon érdekes megfigyelésem. A nyár elején nem volt elég a lefőzött adag, egyre csak emeltük a mennyiséget, aztán egyszer csak átfordult. Elkezdtük csökkenteni, mert már nem fogyott el annyi. Most kevesebb az adag, mint a nyár elején. Lehet, hogy feltelt a szervezetünk a friss vitamindús biokajától, nincs már hiányunk és ezért eszünk kevesebbet? Ki tudja, ez még megfigyelés tárgya marad.)

A lényeg, hogy ez a sok friss salátanövény, zöldfűszer olyan ízvilágot biztosít, ami miatt nincsen igényünk úgymond változatosságra. Ez maga a változatosság. “Most egy kis bazsalikomot hozzál anya!”, “Van még egy kis kapor, hogy uborkasalátát készítsek?”, “Tehetek hozzá fokhagymát is?”, “Ma oregánós paradicsomsalátát kívánok!” Nincsen gondom azzal, hogy nem eszik a gyerekek a zöldséget. Sőt, nagyon szeretik és máshol is inkább azt részesítik előnyben… mert ezt szokták meg.

Sokszor előkerülő kérdés még az “Úközben mit?”, mert szendvics nélkül nem lehet elképzelni az utazást. Nos, ha hosszú útra megyünk, akkor egészben párolok répát, brokkolit, karfiolt, céklát, főzök tojást, veszek házisajtot, vagy házikolbászt és ez az úti elemózsia, nem morzsálódik, nem kell villa hozzá. Necces helyzetekre tankolok még fel némi banánt vagy almát és némi mandulát, diót vagy mogyorót. De azt figyeltem meg, hogy utazás közben kevesebbet esznek, gondolom, mert nem mozognak.

A harmadik sokszor felmerülő kérdés a szülinap és ünnepnap. Ebből a szempontból nemigen van különbség. Azért persze vannak szokások, amiktől nem szabadul az ember, bármily tudatos is: a szülinapi torta. Eleinte még riszliszttel készítettem a piskótát, de a cukor az nélkülözhetetlen volt ez esetben. A nagy lányaim úgy egy éve kijelentették, hogy cukrot még alkalmanént sem akarnak enni, ha nem muszáj, így ki kellett találni valami mást a tortaproblémára. Így vettük alapul Szendi mákmuffinját a tortasütéskor. Gyakorlatilag mák és tojás és édesítésként némi gyümölcs a tortaalap, a krém pedig a kreativitásra van bízva. Leginkább tojás sűrítésű gyümölcslé, kókusz…. valami ilyesmi. Az utóbbi 1-2 évben már nem én készítem 🙂

Mindezeket alapul véve, nem bonyolult a vásárlás, pontosan tudom, mit akarok, nem csábítanak el az akciós “finomságok”, tervezhető a költségvetés, harmad annyit költök élelmiszerre, mint amikor “ez is jó lesz még valamikor” alapon hajigáltam a kosárba a kaját. Jelenleg hetente vásárolunk, mindig ugyanazt, lista alapján és szigorúan csak jóllakottan megyek áruházba ! 🙂

Megszoktuk ezt így. Meg lehet szokni. Amikor megszoksz valamit, már nem zavar. Így voltam a budival, a fürdő hiányával, a lejtős telekkel, a sárral…stb. Az, hogy ki mennyi idő alatt szokik meg valamit az pedig az adott dologgal szembeni ellenállásától függ. Ezen pedig lehet dolgozni.

Az még egy fontos filozófiám, hogy a fókuszt fordítsuk el az evésről, és ne az evés legyen az örömforrás, a vigasz, az “alkalom”, de erről majd esetleg máskor írok. Szép napot! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük