Egy év távlatából

Tavaly ilyentájt, amikor végleg kiköltöztünk, semmi nem volt itt a tavasszal kicipelt félkész budin kívül, úgyhogy méltán érezhetjük magunkat Robinson Crusoe-nak az életvitel kialakítását illetően. Eleinte sátorban laktunk, bográcsban főztünk és a patakban mostunk.

A mindennapokban egy  lépésről-lépésre dolog működik, éppen ezért, mi alig vesszük észre, hogy valami változik, de ma rácsodálkoztam, hogy egy évvel ez előtt hol tartottunk, és hol tartunk ma. Nos, tavaly júliusban épült egy féltető, hogy legyen hová behúzódni az eső elől és lehessen szárítani a sátorban megázott ágyneműket, ruhákat. Alapvetően bevált, csakhogy szél ellen nem véd, így, ha vihar jön, ott semmi nincs biztonságban, ráadásul az augusztusban kihozott gáztűzhely sem szuperált valami gazdaságosan, amikor egész tavasszal mindig volt egy kósza szellő, ami vitte a lángját. Akkor határoztuk el, hogy a tavaly alvásra használt nagy sátrat kinevezzük konyhasátornak, és abban kap helyet a gáztűzhely. Jó ötlet volt… tavasszal maradéktalanul jól működött… de nyáron… Elképzeltétek, milyen lehet szaunában főzni? Na annál is durvább. De egyelőre nincs jobb, itt tartunk a konyhával.

Nagy áttörés volt szeptemberben, amikor az első kör házunk galériája elkészült. Már akkor 5 fok körüli hőmérséklet volta sátorban éjszakánként, így igazi luxus volt a szalmaszigetelésű tetőtér melegét élvezni. Azóta itthon SOHA nem fáztam éjjel. Jelenleg is ennek a körnek a tetején alszunk és azt kell mondjam, ezzel totál elégedett vagyok. A legnagyobb melegben sem forrósodik fel, viszont ha hideg van, a ház összes melege ideszáll. Éppen elfér itt a 7 matrac (pontosabban 6, mert Pöttyke velem alszik) és természetesen a könyveink. Eleinte zseblámpával világítottunk este, aztán pár héttel később újabb öröm ért, a férjem felszerelte a régebben kiszuperált ledsorunkat. Attól fogva karácsonyi hangulatban teltek az estéink. A fényforrást akkumulátor működteti, amit egy napelem tölt fel. Az idén tavaszra esett a ház alsó részének a világításának megoldása. Ide is egy ledsort vettünk, M. megoldotta, hogy külön lehessen kapcsolni és a wifi is felkerült a kúp tetejére, ahonnan megingathatatlan internetet sugároz (amikor engedjük neki 🙂 ). Ezzel elértük, hogy egy akksi látja el ezt a három funkciót, és nem kell felmászni a tetőtérbe akksicserekor.

Eleinte flakonokkal hordtuk fel a vizet mosáshoz, mosdáshoz, mosogatáshoz, de nagy könnyebbség lett – ha csak eső után is – hogy elhoztunk a magyarországi tanyánkról egy ezer literes tartályt, azt beállítottuk a féltetőnk csatornája alá.  Tudjátok mit jelentett, amikor a napi 100+ liter vizünket nem 100 méteren 8 méter emelkedővel kellett felcipelni, hanem megnyitottam az esővíz csapját és folyt. Életemben még úgy nem spóroltam a vízzel, mint akkor. Májusban azonban ezen a fronton is fejlődés állt be. Vettünk ugyanis egy generátort, aminek a fő feladata a patakvíz felszivattyúzása a házhoz. Ha értetek már csodát, ez az. Aki nélkülözött már, az tudja, miért. A generátorral egyébként új korszak nyílt mosás fronton is. Még korábban, Göncöl születése előtt, vettem egy forgótárcsás mosógépet otthon Magyarországon, mert arra számoltam, hogy nyaranta sok energiát spórolhatnék, ha azzal mosnék az automata helyett, Na, ennek most aztán nagy hasznát vettük.  45 percembe kerül annyi ruhát kimosni, mint amennyit egy automata kimos, a minőség jobb (tisztábbak a ruhák), igaz előtte este mindig beáztatom. Centrifugám nincs, de eddig még nem merült fel, hogy szükséges lenne. Eleinte nagy fazékban forraltam a vizet, de aztán vettünk egy napkollektort, ami szabadeséssel működik, így nem kell hozzá semmi energia. Negyedére csökkent a házimunkára fordított időnk amit én természetesen a kertembe fektetek 🙂

Ennyi, ami látványos változás ment végbe. A szerszámok még mindig sátoroznak, a ház aljának még mindig nincs padlója és a vakolat sincs teljesen kész, de egyéb látens munkákkal azért haladt eddig is az építőbrigád. Szereztünk még bontott faanyagot, pontosabban bontottak a fiúk, két hétig szegeket húztak ki (Regő ekkor találta ki, hogy szeghúzógépet épít :D). Kicsit variáltunk a terveken és a korábbi tapasztalatokból merítve változtatunk a következő köröknél egy-két apróságon. Ja közben felkerült a föld is a házra, de a fű már nem fogta meg az állandó forróság miatt, pedig naponta kétszer öntöztük. És még hiányzik a tető kifutása, de azt addig nem tudjuk megcsinálni, amíg nem illesztjük hozzá a többi részt.   Ami még kicsit visszafogott, hogy a télen beomlott a házhely egy részén a föld, azt M. zsákolgatta, de valami hatalmas zsákokat kapott a tavalyihoz képest, így a tele zsákot már nem tudja egyedül megmozdítani. Semmi sem tökéletes 🙂

Mivel úgy döntöttünk, ezután semmihez nem hívunk gépesített megoldásokat, ezért magunk alakítjuk a földmunkát is. Leástunk egy csövet a víznek, egyet az elektromosságnak, kétszáz méteren árkot ástunk, hogy eső idején gyorsan lefolyjon a víz. Aztán M. véletlen kapott egy vascsövet, amit beleásott az útba, hogy átfolyjon az út alatt az árokban összegyűlt víz. Így most elértük azt, hogy egy nagy eső után is egy napra rá már lehet közlekedni autóval. Tavaly 3-4 napra bent rekedtünk ilyenkor. Ezen kívül szélesítjük az autóbeállót, hogy gyerekbarátabb legyen a kiszállás… na. kb ennyi. A kertről egy külön bejegyzést írok, mert megéri. Jelenleg a rizsen,  mustármagon, són és zabpelyhen kívül nem vásárolunk más élelmiszert.

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük