Megint kert

Nem is értem, miért nem botanikusnak mentem. Amikor előjön ez az érzés egy téma kapcsán, akkor tudom, hogy jó úton járok, a lelkesedés megfelelő mértékű ahhoz, hogy sikeres legyek. Az elmúlt  héten elfogyasztottam egy könyvet, Mancuso-Viola: A fák titkos nyelve címmel. Igazából kevésbé szólt a fákról, mint inkább a növényekről általában. Pontosabban a növényi intelligenciáról. Nem volt egy tömör gyönyör a könyv, de nagyon sok apró érdekességre rávilágított, amin sohasem gondolkoztam el. Igazából azért nem tudom teljes szívvel ajánlani a művet, mert a legtöbb esetben úgy záródik egy-egy téma, hogy “A tudósok sem értik.”  Nos, én vagyok hát kénytelen megérteni. Amiért azonban hálás vagyok a szerzőpárosnak, hogy bátorítottak, egy olyan megközelítésre, amiről azelőtt azt gondoltam, hogy biztos csak én vagyok a hülye (pl. amikor  szőlő átölelt).

Próbálom megérteni ezt a végtelenül összetett, sokszínű és tökéletes rendszert: a kertem élővilágát. Eleinte marha pipa voltam a lótetűre, ami tavaly pl. rendre kirágta az összes paprikámat és padlizsánomat. Gyilkolni volt kedvem. Aztán az idén árnyalódott a kép, amikor a lótetűre találtam megoldást, míg a sok eső miatti meztelencsiga hadjáratra nem annyira. Akkor olvastam, hogy a lótetű megeszi a csigát. Hm. Akkor a csiga az ellenség vagy a tetű tetű? Ha azt a stratégiát tekintem, hogy az ellenségem ellensége a barátom, akkor ellenséget kellene választanom, hogy kiderüljön, ki a barát. A lótetű idei számláján 4 paradicsom és két káposzta van. A csigáén… huh… BORZASZTÓ pusztítást végeztek minden szinten. Kiderült hát, hogy az undok tetűvel jóban kell lenni.  A megoldás a sörivás. Mivel nemrég egy időre antialkoholizmust  fogadtam, előbányásztam pár régebbi sörösdobozt, hogy azoknak a két végét megcsonkítva és hosszában egy helyen elvágva becsúsztassam a féltett palántáim köré. Teljes a siker,  azóta csak káposzta dőlt ki, nyilván azért, mert oda nem tettem sörösdobozt :\

A másik a barátnak hitt ellenség kategória. Ide tartozik a hangya és a mezei tücsök. A mezei tücsökről a felületes oldalakon annyit lehet olvasni, hogy elhalt növényi részekkel táplálkozik, tehát nem kártékony. HA. HA. HA. Egy helyen a sorok között azért megbújt egy mondat, miszerint a járatának nyílásánál (a lyukánál) pár centis körzetben kiirtja a növényeket a jobb kilátás érdekében. Ahá! Csak tudjátok amikor a sor alatt végig tele van járattal és 20 centinként van lyuk, el lehet képzelni, mi marad abból a veteményből. Védett, nem védett, nem barát. Ez esetben is a lótetűben van minden reményem. Arról már írtam, és videot is készítettem, hogy a hangyák hogyan nyírták ki a lilakáposztáimat. Érdekes, a fehér nem ízlett nekik… A hangya rovásán  más is van. A levéltetűtartás. Biztos tudjátok, hogy a hangyák úgy ápolgatják a levéltetű ivadékokat, mint mi a háziállatainkat.  Emiatt valóban nehezebb felszámolni a céklát, zellert, paszternákot és mángoldot rágó levéltetűfiókák élősködését.

tetves paszternák

Kezdem már látni milyen hátrányai vannak ennek a mélymulcsnak. Erről nemigen szól a fáma a “minden tökéletes” youtube videókon. Gyakorlatilag valóban nem kell öntözz és igen keveset kell gyomlálj, viszont cserébe csak az lesz a tiéd, amit hagy neked ebben a finom nedves közegben éldegélő állatvilág. Persze nem adom fel, csak szólok annak, aki gondolkodik, hogy belevág hasonlóba.

Van még egy ellenségnek hitt barát kategória is, amit mi ízes magyar szóval úgy hívunk, hogy patkány. A magyarországi invázióhoz képest itt elenyésző a számuk, mert csak a szomszéd eteti őket (azt gondolván a halainak szórja a kenyeret, de a saját szememmel láttam, ahogy beúszott érte ez az értelmes jószág). Az első fura dolog az volt (néhány azonosított patkánylyuk után), hogy rendre kel a krumpli a kertemben. Sem tavaly, sem az idén nem vetettem krumplit, és nem is szeretnék, úgy tűnik, ezt nem közöltem ezekkel az intelligens négylábúakkal. Gondolom  a raktár a konyhakertem alatt lehet. Annyi baj legyen, ha fát is ültet mellékesen a dög. Igen, ugyanis kikelt a kertben egy diófa és két barackfa, ami szintén a patkányok áldásos tevékenységének lehet köszönhető. Nem haragszom hát a krumpliért. 🙂 Ezért jó egyébként gyomlálni és nem kapálni, mert sokkal több mindent észrevesz az ember. Na jó, az igaz, hogy a fél életemet a kertben töltöm, de az én esetemben ez maximálisan élvezetes és meditatív tevékenység.

Dió magonc

A  magaságyásaim még mindig vernek minden módszert.  Tiszta komposzt van beleszórva, de mivel még nem értem fel ésszel, ezért nem mulcsoztam, így naponta kell öntözzem. A napokban tervezem változtatni ezen. Ezekben az ágyásokban minden kikel, a csiga csak elvéve jut be, lótetű még sose, tücsök csak néhányba. Minden hatalmasra nő és makkegészséges. Ha már megnőttek a növények, akkor árnyékolják annyira a talajt, hogy nem szárad ki, de addig öntözöm. Eleinte csak a salátákat tettem ilyen ágyásba, de a sikeren felbuzdulva (és a káposzták kudarcán) készítettem olyan ágyást, ami a káposztafélékre van kiélezve, csupa káposztát védő növényt telepítettem bele és egy kevés káposztát is… mert már nem fért a sok védő növény közé 😀 A másik a tarlórépa ágyás, ami szintén magaságyba tettem de fátyollal takarom a földibolhák miatt. Szart sem ér a saláta a bolha ellen, bárki bármit mond. Viszont így… nedves komposztos magaságy fátyollal… kiváló 🙂

Essen még szó a paradicsomról, ami gyerekkorom óta minden idényben szívem csücske. Meséltem arról, hogy a nagyja palántám kifagyott áprilisban, így csak a balkon Bajaja és egy hibrid 1 kg-ra megnövő fajta maradt. A balkonparadicsomnak készítettem balkonokat, ti. a terepviszonyokat kihasználó lépcsős magaságyat, a Brutus F1-et pedig elfeleztem, az egyik felét óvva védem, kukacos csalánlével öntözgetem, fátyolozom, nehogy nagyon  megsüsse a nap, szedem a hónaljhajtásokat és énekelek nekik, míg a másik csoport számára felemeltem a mulcsot, belebaszarintottam a nedves közegbe elfektetve, oszt csókolom.  Eddig döntetlen az állás, mindkettő virágzik. Egy apró előnyt talán az ápolatlan paradicsom mellett mégis megjegyeznék, hogy ámbátor nincsen fátyolozva vagy öntözve, mégsem kunkorodnak össze a nap végére a levelei, ellenben a másiknál az önözés ellenére is csak akkor simák este a levelek, ha napközben fátyollal borítottam őket.

Óriásparadicsom virága

És akkor büszkén osztok még meg pár képet, pl. életem első karalábéjáról, póréhagymáiról…stb.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük