2019. tavasz – kert

Rájöttem az élet értelmére. Nem, nem fogom elárulni, úgy nem működik. Jöjjön rá mindenki maga. Azonban ez a felismerés megváltoztatta a hozzáállásomat a dolgokhoz, megváltoztatta a mindennapjaim minőségét és természetesen megváltoztak a céljaim. Azt hittem, ez a változás majd teljesítmény csökkenéssel fog járni, de tévedtem. Sőt! Életemben olyan kitartóan fizikai ( és szellemi ) munkát még nem végeztem, mint ezen a tavaszon. Meg is lett az eredménye.

Az egész területet vastagon behordtam félig komposztálódott szalmával, helyenként szalma+trágya keverékkel. Készítettem egy csomó magaságyást, kísérleti jelleggel különböző minőségű talajokat hordtam bele. A férjem volt olyan kedves és hordta nekem futószám a komposztot, kiépítette az öntözőrendszert, ami itt végre SZABADESÉSSEL tud működni. Az Alföldön sokszor fájlaltuk és folyton agyaltunk azon, hogy tudnánk szabadesést produkálni, de itt… Jobban megy, mint a városi vezetékes víz 🙂  Ennek (is) köszönhetően felneveltem kb. 40 paradicsompalántát, 14 paprikát, 12 padlizsánt, 32 zellert, 50 körüli káposztát. Az elvem az, hogy semminemű palántát (legyen az fűszer, virág, zöldség) nem vásárolok. Ennek megfelelően sikerült kikeltetni 6 rozmaringot, 4 kakukkfüvet, rengeteg bazsalikomot, oregánót, majorannát, csombort, metélőpetrezselymet, metélőfokhagymát, csilipaprikát cserepekben. A nagyáruház cserepespalánta-részlegén tájékozódok, beteszem a kosárba, aztán kiveszem a kosárból és eldöntöm, hogy ezt én is meg tudom csinálni. 🙂 Azért arról is mesélnék, hogy hogyan pusztult el 66 darab paradicsompalántám, egy csomó paprikám, a francia csodapadlizsánok… Természetesen a fagy. A fóliában ráadásul fátyollal duplán letakarva egyik áprilisi hajnalon kb. -6 fok lehetett… Szóval itt a sima fólia felejtős. Ami megmaradt az a komposztfűtéses ablakszemek alatti növények hálózsákkal letakarva… Ennyi. Szoknom kell még az itteni klímát.

Amik viszont meglepetésemre nem fagytak ki, azok a Franciaországból hozott ribizlik hajtásai… Szinte mind megfogta, alig hiszem el, pedig vesszőként kaptuk őket. Még a szőlőből is van ami elindult (úgy értem, azt kivitte a fagy, de van olyan, amelyik újrahajtott). Franciaországban kaptunk még évelő virágmagokat. Azok is elindultak, csak sajna azt a meztelencsigák is szeretik :\ Ültettem gyümölcsfákat is: meggyet, szilvát, birset, őshonos almát, cseresznyét, itt megélő szőlőt, mogyorót, egrest. Apósomtól kaptunk málnatöveket (tavaly is, de akkor még nem buzgott bennem az, ami most és azok elpusztultak ) és úgy tűnik, most az is mind elindult. Otthonról a magyarországi tanyánkról hoztunk homoktövist, orgonát, egrest. Nem akarok többé boltban/piacon vásárolni efféléket… meg igazából semmit.

Azt talán a francia kaland óta többször említettem, hogy átreformáltam a táplálkozásunkat is. Amíg van kicsi valami, addig nem megyünk a boltba. FELÉRE csökkentek a költségeink, ugyanakkor a minőség látványosan javult. Fura nem? Heléne arany mondása, hogy a főzés a mag elvetésével kezdődik, kezd beépülni az életünkbe. Minden nap friss salátát eszünk. Ez ma már nem egyenlő a korábban gondolt fejessaláta+cukros lötyi kombóval. Retek, rukkola, ráncos tavalyi alma, mizuna, cikória, bazsalikom, pitypang levél, zöldhagyma, tépősaláta, főtt tojás összekeverve… rajta az elmaradhatatlan francia salátaszósz a saját olívaolajunkból 🙂 (amikor jöttünk haza, megálltunk még utoljára egy francia hipermárketnél és több kilónyi dijoni mustárt vásároltam. Itt csak cukrosat lehet kapni ) Egy sima rizst is úgy feldob ez az egyveleg, hogy nem is vágyik az ember másra. Bejött a salátaágyas elgondolásom, bár nem egészen úgy, ahogyan azt elképzeltem. A tavaszi hideg időjárás miatt ugyanis nem fejlődtek a növények olyan ütemben, mint ahogyan azt elképzeltem, ezért később tudtunk hozzálátni az első ágyáshoz.  Most viszont úgy tűnik, még elajándékozni is tudunk, mert hirtelen annyi lett.

Nagy örömöm még, hogy ebben a komposztos szalmás cuccban MINDEN kikelt. MINDEN. A paszternák, a petrezselyem, a sárgarépa, karalábé. mángold, cékla, pozdor, káposzta, borsó, póréhagyma, gyöngyhagyma, tök, bab, tarlórépa, az összes virág… Fantasztikus, ilyen évem még sose volt. Ugyanakkor semmi sem tökéletes. Míg otthon a homokos földön nem voltak állati kártevők, mert azt a forróságot, ami a homokon adott volt, nem viselte semmi, addig itt kvázi terülj-terülj-asztalkámnak nézik a jószágok a veteményem. Csiga, meztelen csiga, kisebb, nagyobb földi bolha, cserebogár, lótetű, hagymalevél bogár, hangya,!, levéltetű, pocok… és még ki tudja mi, amit nem azonosítottam. Komolyan sokszor háborús övezetnek nézem a kertet.  Gumidarabokkal, kávézaccal, szétvágott sörösdobozokkal, deszkákkal, gyantával, és természetesen a puszta kezemmel harcolok a betolakodók ellen. Bevallom kissé türelmetlen vagyok kivárni, amíg mindennek elszaporodik a természetes ellensége… Főleg, amikor azt látom, hogy fél sornyi karalábém tűnt el két nap alatt.  A káposztafélék termesztésével egyébként most ismerkedek, a homokon nem voltak adottak a feltételek, bár ahogy így elnézem, itt is több tapasztalatot és szakértelmet követel a dolog, mint a többi zöldség esetén…

Írhatnék még kis fortélyokról, trükkökről, tanulságokról, amiket megfigyeltem, de nem tudnám szépen összeszedni. Talán az lenne a megoldás, ha máskor jegyzetelnék, és utána ülnék neki blogbejegyzést írni… ráadásul a fényképezéssel is hadilábon állok, alig tudtam ezt a pár fotót összekaparni.  Ha ilyen apró nüansznyi megfigyelések, ötletek érdekelnek Titeket, (vagy több fotó) akkor jelezzétek kommentben és máskor tényleg összeszedem őket. Legközelebb a házépítés folyamatáról írok egy szösszenetet. Arról is van már mit 🙂

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.