Sok jó kis helyen

Picit el vagyok havazva. Meg netem sem volt, meg a napelem sem tölt még olyan jól. Ennyi kifogás után összeszedtem magam, hogy írjak egy “részeredmények” posztot az új veteményezési stratégiámról. Előszóként annyit írnék le magamról, hogy sosem voltam jó a stratégiai játékokban, nem vagyok jó szervező, mert elakadok a részleteknél. Ennek megfelelően az eddigi tizenX éves kertészeti módszerem az volt, hogy minél előbb minél több mindent vessek el, hogy hamar legyen, a vetés májusra elvileg befejeződik és utána már csak a szemem kell hízlalja a növényeket. Csakhogy mivel nem szántattam, áprilisra mindig úgy találtam magam, hogy nem tudtam, új területeket törjek-e fel vagy a már bevetettet ápoljam, vagy… ááá úgyse elég a terület az igényeinkhez. Általában május közepére csúsztam szét teljesen, és nagy ritkán közelítettem meg a részleges önellátást is. Május után már nagy ritkán vetettem (mondjuk a homokon felesleges is lett volna).

Most egészen más stratégia szerint kezdtem, a már említett amerikai család és a franciaországi tapasztalataim alapján. A legelső ágyásom egy “salátaágy”, ahová csak salátába való cuccokat vetettem (zöldhagyma, retek, tépő-, fejes-, jég-, madársaláta, rukkola) és úgy döntöttem, ez – lesz, amekkora lesz – 6 hét elmúltával egy hét alatt kiesszük belőle a tartalmát. Korábban sokszor az volt a baj, hogy úgy álltam hozzá, nőjön még, meg hogy maradjon későbbre is. Így adódott egy csomószor pudvás retek, felmagzott saláta, keserű cékla. Na most ezt lekerülendő, az ágyás teljes tartalma felhasználásra ítéltetik a május 2-ai héten. Mind egy szálig. Nem spórolunk ezután. Ugyanis a következő hétre való salátaágyat egy héttel később el is készítettem. Arra a hétre is lesz alapanyag. És így tovább. Minden héten hétfőn készítek egy új salátaágyat, és azt mindig 6 héttel későbbi héten csumára zabáljuk. Tehát gyakorlatilag ehhez a részhez csak 6 vagy max 7 ágyás szükséges forgó rendszerben és egész szeptember végéig van friss szabadföldi saláta. Nem is foglal olyan sok helyet a kertből. Annak akinek nem ilyen nagy a családja, annak meg aztán tényleg elenyésző hely szükséges ehhez.

A következő fontos dolog a melegágy elkészítése volt. Magam tákoltam össze selejtes deszkákból, belepakoltam némi tavalyi lekaszált gazt, szalmát, rá marhatrágyát, arra 5 cm pohanyós földet majd komposztot. A szalma+trágya kombó hőtermelő reakcióba kezdett, amint vizet kapott, ekkor rátettem egy ablakot keretestől (éjjel még takarom egy hálózsákkal) és fantasztikusan fejlődnek benne a palántáim.

Komposztfűtéses melegágy az ablak alatt.

 

A hurci-tálcákban nem annyira érzik jól magukat, ezért gondoltam ki, hogy az ikeás emeletes ágyból fóliasátrat készítek a tálcáknak. A lefóliázás a mai nap projektje, egyelőre még vannak bennem kérdések a kivitelezést illetően.

 

 

Amikor a melegággyal is megvoltam , és biztos úton tudtam a salátáimat, akkor nekiláttam a tavaly ősszel félbehagyott mélymulcsom felhordásának. Közben a férjem is vérszemet kapott, és dupla olyan sebességgel kezdte hordani a telekre a félig komposztált szalmát és a marhatrágyát, mint amilyen gyorsan én el tudtam teríteni. Bevallom ezeken a napokon kimaradt a jóga, mert megfelelőnek ítéltem mind a meditációs-relaxációs részt, mind a testmozgást. Esténként belezuhantam az ágyba. Nem messze van egy tehénistálló, ahonnan szabadon lehet hordani mindent, de az idén el fogják adni, és nem lehet tudni, mi lesz utána. Ez sarkallta az én kedves páromat, hogy “Hozzuk, amíg lehet” címszóval KITAKARÍTSA a placcot a teheneknél. Végül is igaza van, jövőre már kevesebb munkánk lesz. Egyébként ez a komposzthordás kevésbé megerőltető mint az ásás, ráadásul, ha hihetünk a szakembereknek, egy idő után már nem is kell csinálni. Jó vastagon hordtam kb. 20 cm részben komposztálódott szalma, úgyhogy remélem, ez majd tartja a nedvességet és megfelelő állagú lesz jövő ilyenkorra. Ebbe kerülnek a hosszútávú zöldségek (egyelőre répa, paszternák, nyári retek, póréhagyma és borsó van elvetve). A vetést  egy kombó módszerrel oldottam meg: kapavágásnyi szélességben széthúztam a felhordott masszát, abba pedig alulra porhanyós földet, majd 5-10 cm vastagságban érett komposztot hordtam és ebbe vetettem. Naponta 2x végigmegyek rajta egy locsolókannával amíg ki nem kel és reményeim szerint kelés után mulcsozva már önfenntartó lesz. Be fogok számolni.

 

Amit még csináltam ideérkezésünkkor közvetlenül, hogy elültettem a Franciaországból hozott ribizliket és szőlőt. A ribizli megfogta, gyökeret eresztett és már hajt, ellenben a szőlő lefagyott. Kíváncsi vagyok, van-e elég erő benne, hogy ezt túlélje. Otthonról hoztam még tűztövist, homoktövist, orgonát és piszkét, ezek úgy tűnik sikeres telepítések lettek. Beruháztunk még 10 tyúkra és egy kakasra, és az eladó koma volt olyan “kedves” és nekiadott Regőnek két naposcsibét, mert cukinak találta a fiút. Hát én ezt abszolút nem találom már cuki lépésnek, naponta átkozom a csibéket, de még mindig élnek 🙂 Természetesen velünk alszanak, és lassan velünk is esznek. Egy vörös kopasznyak és egy fekete kendermagos. Kalandos életük lesz, annyi bizonyos.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük