Tervek, motivációk – Portugália

Miután két hetet késtünk volna a portugál helyről, ahol önkéntes munkát vállaltunk, így már nem fogadtak (vagyis, ha egészen pontos akarok lenni, nem reagáltak több csatornán megkísérelt kapcsolatfelvételre), tehát két út állt előttünk. Vagy hazafelé vesszük az irányt (ami az autó labilitása miatt igencsak vonzott) vagy  terv szerint tovább megyünk Portugáliába, és végre kivesszük a két éve esedékes szabadságunkat. A családunk minden tagja megfogadta a jó tanácsot: “TAKE RISK!” és Portugáliára szavazott, úgyhogy végre jött a nihil. Szerencsére a kreatív elméknek a nihil nem egyenlő a haszontalansággal, hanem mindenki elkezdte építeni és elméleti szinten megalapozni idei álmait és terveit. Hogy kinek mi ez, az legyen a maga fennhatósága, hogy kinek és mikor adja közzé, én az enyémről tudok beszámolni.

Franciaországban elég sok időt töltöttem a kedvenc témáimról való olvasgatással, részben angol nyelvgyakorlás címen, részben, mert nagyon foglalkoztat ez a két dolog: 1. a hosszú élet titka, 2. a szorosan ehhez kapcsolódó élelmiszer-önellátás. Rengeteget agyalok azon, hogy a magunk 2500nm-es ingatlanán milyen esély van arra, hogy a földünk terményeiből fedezzük az élelmünk túlnyomó részét. Ilyenkor kicsit keserűen gondoltam a Magyarországon hagyott 7000nm-re, amit már ideálisnak találtam volna… Csakhogy az az út nem járható… És akkor bevillant egy régen látott kisfilm. Egy amerikai családról, aki azon felül, hogy élelmiszerből önellátó, még évi 6.000.000Ft-nyi pénzt is keres az eladott terménnyel. És most jön a lényeg: mindezt kb. 500nm-ről… Elkezdtem keresni, és meg is találtam a Dervaes családot, akik egy időben 4-en dolgoztak teljes munkaidőben a maguk kis backyard-ján. Azóta sajnos meghalt az édesapa, aki ezt az egészet kiagyalta, de a három felnőtt gyereke továbbra is ezzel foglalkozik, sőt még az önkénteseknek is tudnak elég munkát adni. És van tyúkjuk meg kecskéjük is… Aha.

Az itt tartózkodásunk alatt rengeteget olvastam a témában, kisfilmeket néztem komposztálásról, vermiculture-ról (kukackultúrának lehet fordítani? 😀 ), magaságyások, mulcsozás, komposztkészítés, vegyeságyás…stb. Kaptam néhány új használható ötletet és megérett a fejemben az elhatározás, hogy kihozom minden évben a maximumot az adott területből és ez a maximum minden évben növekedni fog. Hiszem, hogy elég lehet a terület, hiszem, hogy innentől kezdve nem csak a kőparaszt izom kell, hanem a modern tudományos eredményekkel, mások újkeletű tapasztalataival és ésszel kell kombinálni az öregek tudását. És akkor lehetséges, hisz valaki már megcsinálta…

Tudom, hogy minden kertész télen tervezget, agyal, álmodja a kertjét. Én is. Kicsit kombinálva más szenvedélyekkel megalkottam a vetőmagnyilvántartó mobiltelefonos applikációmat, ami megspórolja még azt is, hogy én osszam be, mikor mit kellene vetni. Mert ugyanis általában túlvásárolom magam vetőmagból, aztán nem látom át a készletet. Pihent kertész-programozó. Majd kérek önként jelentkezőket, akik tesztelnék nekem szezonban.

A másik velős téma – az hosszú élet titkával kapcsolatban – a böjt. Évek óta szeretnék egy igazi tavaszi böjtöt tartani, de vagy várandós voltam, vagy szoptattam. Ezennel elérkezett az idő,  nincs több kifogás. Az ilyen nagyszabású komfortzónán való kilépéseim előtt több hónapig készülök az elméleti résszel. Motiváció végett persze. Döbbenetes dolgokra bukkantam. Először csak egy kis tisztítókúrának szántam, de amikor azt találtam, hogy pénzes szanatóriumok épülnek világszerte azért, hogy a böjttel meggyógyítsanak olyan gyógyíthatatlannak hitt betegségeket mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a rák vagy az allergia, akkor kimondottan felcsigázott lettem, és még többet és még többet olvastam, és néztem videókat. Nincs bennem ellenérv, a böjt szükséges eleme az egészséges életnek. Hallottatok már pl. az autofágiáról? Magyarra fordítva “sejtes önemésztés”. 2016-ban Oszumi Josinori  Nobel díjat kapott az ezen a területen elvégzett kutatásaiért. A dolog lényege leegyszerűsítve, hogy amikor kívülről nem kapnak a sejtek táplálékot, akkor elkezdik bedolgozni a körülöttük lévő diszfunkcionális, elhalt sejteket, maradványokat. Olyan ez, mint egy hulladék újrahasznosítás. Emellett pedig a szervezet megtesz mindent azért, hogy az egészséges sejtek a lehető legoptimálisabban működjenek, a lehető leghatékonyabb energiafelhasználással a lehető legtöbbet hozzák ki magukból, hiszen ha éhezés van, a testnek kell az energia, mert kaját kell szereznie. Ezért van az, hogy a nagy vallási tanítók (Jézus is!) úgy tartották, hogy tisztább, világosabb az elme a böjt hatására. Mert tényleg az. Mert egyenletes, optimális energiaellátása van az agynak. Persze ehhez át kell lendülni a holtponton, igazából talán ez az egyetlen nehézsége a dolognak. Ha akarjátok, írok még erről, most elöljáróban annyit, hogy két hónapja már tartom a heti egy nap vízböjtöt, és már ennek is remek hatásai vannak.

Update: Ezt a bejegyzést még Portugáliában kezdtem el több mint egy hete. Azóta túl vagyunk egy csodákban gazdag egy hetes autóúton és hamarosan beszámolok arról, hogy most tavasszal honnan indítjuk újra a ház és kert projekteket, és célom az, hogy ezeknek a folyamatoknak a tudósítására fektessek az idén nagy hangsúlyt itt a blogon… mert talán ezekből több hasznotok van, mint az elméleti fejtegetéseimből 😉

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.