Kavarog

Sok minden kavarog a fejemben, de egyik sem tudott blogbejegyzéssé összeállni. Inkább csak gondolatfoszlányok az egyszerű életről, az érzelmek kimutatásáról, a felesleges szavakról a gyerekekről, a kultúrák találkozásáról…

Közeledik a karácsony és ebben a közegben, ahol most vagyok, azt kívánom, hogy ez az ünnep semmiféle anyagi dologban ne nyilvánuljon meg. Elegem van az anyagi dolgokból. Felajánlották, hogy vágjunk ki egy fenyőt karácsonyfának. Rossz érzésem lett a gondolatra. Nekünk otthon évek óta gyökeres fenyőnk volt, ami azután mind az udvarunkat gazdagította. Amikor már nem volt udvarunk, akkor egy fenyőág jelképezte a “karácsonyfát”, és azt is kint tároltuk, hogy tovább tartson. Nem töltene el megelégedettséggel egy megölt fa. Nem azért, mert nagymellű környezetvédő vagyok (mert nem érzem magam annak), hanem mert tudom, hogy milyen nehezen tudok életbentartani és felnevelni egy fenyőt (vagy akármilyen fát).  Azért felajánlottam a gyerekeknek, hogy ha mégis szeretnék, ám legyen. Nem szeretnék. OK, akkor készüljünk valami mással. Miután fél évig áram nélkül tengettem életem és az esti világításom azon múlt, hogy aznap sütött-e a nap, a házon és a házban (meg mindenhol) elhelyezett égősorok is a veszteség és a pazarlás érzésével töltenek el inkább, mint az ünnepi hangulattal. Utálnám a papírdíszeket és fityegőket is, hát még a műanyagot és alumíniumot. Az elmúlt fél évben minden egyes darab hulladékot átgondoltam, hogy mi legyen vele, mert a legközelebbi szemétlerakó 6 km-re volt. A díszítés ilyen szemmel egy cél nélküli szemét. A kaja minősége, mennyisége és az ételhez való hozzáállásom is sokat változott az elmúlt időszakban. Az a jó magyar szokás, hogy a kaja az ami összehoz és egybentart egy ünnepen, az nem az amivel én jelenleg azonosulni tudok. Leginkább ezeknek az étkezéseknek a hatása az aminek a szükségességében kételkedek. Tényleg jó az, aminek rossz a következménye? Tényleg le kell nyeljem a fiúk két napig tartó hasmenését és a magam kábaságát csak mert ilyen a tradíció?  (Szerencsére itt nagyon sokat adnak a tápláló, egészséges ételekre, úgyhogy a probléma most nem akut, abszolút elégedett vagyok az ellátásunkkal.)

Így hát egy teljesen hirtelen ötlettől vezérelve, azt mondtam kis ivadékaimnak, hogy csináljanak valamit, készüljenek valamivel, ami nem anyagi, hanem lelki. Néztek rám hülyén. Aláírom ez így tényleg homályos. Azonnal el is indítottam agyam fogaskerekeit, hogy mit is lehet ezen érteni. Példa kell? Öööö… OK, csináljatok valami színdarabot, műsort, írjatok verset vagy zenéljetek, vagy valami ehhez hasonló. Ha láttátok volna, hogy hogy felderültek a punnyadt fejek, akkor ti is azt éreztétek volna, hogy már ezért megérte. Azonnal elbúcsúztak, elvonultak és azóta kb. elő se jöttek (ez volt három napja) Látszik, hogy izzanak a fejek, lobog a lelkesedés és persze sercegnek a viták, de hát ez természetes. Meglepinek szánják, úgyhogy nem tudok róla semmit.

A másik amivel ők készülnek, hogy már egy ideje eljárnak a helyi hittan órákra, ahol a karácsonyi betlehemes előadást próbálják. Igen, igen, ők is részt vesznek, a 24-ei szentmisén pásztorok lesznek, úgyhogy sok év után először újra misére megy a család karácsonykor 🙂 Nagyon érdekesnek ígérkezik… 😀

Én a magam részéről készítek egy apró, cukormentes desszertet (a kajára van meghívásunk) és Activity-t tervezek játszani az ünnepen. Még meg kell alkotnom a játékot, mert nincs. Életem legszebb élményei fűzödnek az Activityhez. Ez az egyetlen társasjáték, amit szeretek, gondoltam hát, megosztom velük is…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.