Európa konyhája

A minap Brice mesélt egy viccet, hogy hogyan megy a munkamegosztás a Mennyországban és  a Pokolban. A Mennyországban a francia a szakács, az angol vezeti az országot, a német a sofőr, az olasz pedig a szerető. A Pokolban a francia vezeti az országot, az angol a szakács, az olasz a sofőr és a német a szerető. Hát hja. A saját bőrömön tapasztalom, hogy a Mennyországban tényleg jó kaják lehetnek… jók és egészségesek.

Nyilván nem szeretném itt egyetlen család szokásait általánosítani, de valamit biztosan mutat a helyiek életmódjából. Tudni kell, hogy ez egy örökölt családi birtok 60 ha földdel 50 km-re a legközelebbi várostól. A főépület egy “kastélynak” nevezett, valóban hatalmas épület, ami mellett még számtalan kicsi áll. Ilyen “kicsi” épület az a ház is, amiben mi jelenleg lakunk. Tehát ezek alapján feltételezem, hogy az ősök nemesek lehettek. Szokásaikban biztosan ezt mutatják az utódok. Globalizmus ide vagy oda, az étkezések a kosztümös filmeket idézik számomra. Egy 12 személyes hatalmas asztalnál két darab három karos gyertyatartón égő gyertya az alap kellékei egy sima hétköznapi ebédnek. Az ülésrend szigorúan meghatározott. Itt az asztalfő nem az asztal vége, hanem a hosszanti oldalának a közepe. A ház ura az bejárati ajtóval szembeni asztalfőt foglalhatja el, a ház asszonya pedig a vele szembe eső helyet. Ezután életkor szerint férfiak és nők felváltva ülhetnek. Eleinte nem értettem, miért kérdezgetik meg, hogy ki hány éves és miért változik az ülésrend, ha vendég jön, de kb. öt nap után fény derült rá.

Az ételek rendkívül változatosak, de nekem magyarnak az nagyon fura, hogy sokféléből kis mennyiség van. Épp csak kóstoló falatkák.  Egy kis darab cékla, egy hajában főt krumpli, egy darabka véres hurka, egy darabka savanyúkáposztában főt kolbász, egy kis saláta, egy darab borban sült alma,  egy kanálka rizs. Desszertképpen mindenkinek egyetlen kicsi darab csoki vagy egy dl-nyi házi készítésű gyümölcsjoghurt jár. Több nem. És persze a végén a mindenmentes kávé.  Az ebéd hajszálpontosan időben van mindig, elkészültéhez igazodik minden más teendő. Legalábbis nekünk nőknek. El lehet képzelni, hogy ennyiféle dologgal mennyit lehet pepecselni MINDEN ÁLDOTT NAP, miközben még a kisujjam felénél is kisebb sárgarépát is megpucoljuk, mert az ételnek egyetlen darabja sem veszhet kárba. A keverőedényeket le kell “borotválni” a benne maradt ételmaradványoktól és csak azután lehet elmosni. Én eddig azt hittem betegesen spórolós vagyok. Most már a beteges jelzőt könnyű szívvel elhagyom 😀

Na és akkor ennyi merev szabály és évszázados szokás után egy-két számomra megdöbbentő érdekesség: a tányérokat mielőtt a mosogatógépbe kerülnének egy “pre-wash”-nak vetjük alá. Magyarul az összes használt edényt és tányért kinyalatjuk a kutyával mielőtt berakjuk a gépbe. Bevallom ezt nehezen dolgozom… Na de igaz, hogy nem vagyok nagy állatbarát. Ennyire legalábbis nem. A másik érdekesség, hogy míg a kést és a villát mértani pontossággal kell elhelyezni a tányér körül addig az ebéd utáni kávét olykor a már használt borospohárba töltik és abból isszák. Na én meg ebben vagyok merev.

A férfiak reszortja a kenyér és a bor, a nőké a többi. Ezt úgy kell érteni, hogy a férfi gondoskodik a borról és a kenyeret is a férfiak sütötték régen. Felszelni sem mi szoktuk, megvárjuk vele férfi szakaszt. Ugyanígy a hús felszelésével is és minden mással, ami nem női feladatnak van titulálva. Mindegy, hogy meg tudnánk csinálni, meg kell várni vele a fiúkat. A bor egyébként minden ebéd kötelező kelléke, itt egy pohár borral vezetni is lehet. A tradíció az tradíció. A bor országában nem lehet, hogy valaki emiatt hagyja ki az ebédnél azt a pohárka mennyei nedűt.

Ami tetszik, hogy a legtöbb konyhai eszköz ősrégi, talán a dédnagymamáé lehetett. Aluminium kukták, rézlábasok, diótörő, vasserpenyők…stb. És amiért abszolút odáig vagyok én, az öt gyerekes, az a hat gázrózsás tűzhely minden épületben… Wow. Ezzel azért gyorsabban menne otthon is, ráadásul elférnének rajta az évek alatt giga méretűre cserélt  fazekaim is. Az ez alatt elhelyezkedő sütő rész méretéről nem is szólva. Két XXXL méretű tepsi simán eltűnik benne egy sorban…

Felvilágosítottak továbbá, hogy miért szaporodik errefelé a vegetáriánusok száma. Nem, nem vallási okokból, nem is állatvédelmi megfontolásból, egyszerűen irtóznak a boltban árult vegyszeres-antibiotikumos vackoktól. Nem akarnak gyógyszert enni hús néven. Szerencsére itt a farmon tartanak birkákat és kecskéket és azoknak a húsát esszük nagyon változatosan elkészítve. A biotejet a közeli tanyáról hozzuk, ahol minősített ökológiai gazdálkodás folyik. Szóval abszolút elégedett vagyok az élelmezésünk minőségével. 🙂

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.