Sár, fal, ablak

Tudtam, hogy a saralás rám vár, mert ez olyan nekem való munka, mégis tartottam tőle kicsit, mert fogalmam sem volt, honnan szerzek vályogot… és azt hogyan hordom fel ide a hegyre. Dilemmám volt még, hogy a zsákokon hogyan fog megállni az agyag és hogyan birkózok meg az egész nagy felülettel kívül-belül. Otthon már tapasztottam többször, simítóztam is, de ez a szűz fal a maga különös adottságaival egészen más terepnek tűnt.

Aztán adódott, hogy a ház helyéről kiásott földkupacban itt-ott meg-megcsillant egy-egy sárga agyagfolt. Első körön a férjem és a gyerekek ezeket fejtették ki a halomból. Beáztattuk, ázott vagy egy hétig, majd elkezdtük vele a munkát. Fantasztikusan hasított. A falazáskor lehullott szalmadarabokat kevertük be kötőanyagnak elég nagy arányban. Ami már megszáradt nem is repedt meg, csak itt-ott elvált a tartóoszloptól, de azt könnyedén kipótoltam.  Nem hiába a királyi többes, mert a lányok (sőt Regő is!!!) keményen kivették a részüket a vakolásból. Sajnos, amikor elfogyott a kibányászott agyag, új forrást kellett keresni, de akkor már nem gondolkodtunk távoli helyekben, a telken belül akartuk megoldani a dolgot. Találtunk is egy lelőhelyet a kiásott föld határán, és bár félő, hogy megomlik a föld, szorgosan lapátoljuk ki a sárga foltot. A gyors haladásnak azonban lőttek, mert mindig csak az előző nap áztatjuk be a következő napi anyagot, így eléggé darabos marad, úgyhogy vakolás közben kell még elmorzsikálni a rögöket. Valószínűleg morzsikákás közben (vagy ki tudja), befalaztam a jegygyűrűmet is. Első nap egész nap bontottuk vissza a vakolatot, de másnapra megváltozott a hozzáállás a fejemben, és rájöttem, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Nincs többé tárgyi kötelék, csak a valódi, láthatatlan… emellett egy jelkép is az hogy beépült a házba. Még oszthatnám a filozófiámat, de felesleges. Aki érti, érti, aki nem, az úgyse fogja. A lényeg, hogy visszamondtam a fémdetektoros keresést. Jól érzem magam tőle.  Ettől függetlenül a belső fal fele készen van, és a külső falat is elkezdték a lányok.

Eközben a férjem teszi be az ablakokat, csinált egy átmeneti kéményt a kályhának, és persze a falazat ablak körüli része is még rá vár. Nekem lövésem sincs, hogyan akarja megoldani az ablak körüli szalmaberakást, de ha rájövök, a titkot itt is elárulom.

Az élet egyébként most meglehetősen könnyű, nappal meleg van, süt a nap, felmelegíti a kicsiny tetőterünket, így mindenféle fűtés nélkül kellemes idő van az alvásra odafent. A szalma tényleg igen jól szigetel. A minap jártunk a falusi házban, ott már nem bírnám ki fűtés nélkül. Teljesen átfagytam egy délután alatt. Ez biztató a jövőre nézve 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.