Logopédus különítmény és az én nagy fiam

Előrebocsátom, hiszem, hogy szükség van logopédusokra. Én magam is ismerek olyan felnőtt embert, akinek 4-5 hang kimondása is hibádzik, és tudom, hogy egy logopédus megoldotta volna, ha időben eljut hozzá. Ennek ellenére azért azt is hiszem, hogy a legtöbb egészséges gyerek szakember nélkül is meg tud tanulni beszélni.

A két nagyobbik lányomnál semmilyen beszédhiba nem állt fenn. Még nem voltak két évesek, amikor kristálytisztán elkezdtek beszélni. Még a mumus “R” hanggal sem volt problémájuk soha. Enéh 2,5  éves elmúlt amikor beindult, és sokáig nehézséget okozott neki a “c” és a “cs” hang. 2012. augusztusában (4 éves korában) elmentünk az ország másik felébe egy kézműves táborba és akkor a hazaúton a nővérei addig mondatták vele a “WC-csésze” szót, míg végül szépen ki tudta mondani. Szinte azonnal rendeződött is a két hang az összes többi szóban, tehát az óvodai felmérésen már semmi hibát nem találtak nála.

Regő – mint az várható volt – nehezebben indult. Nála már sokkal több hanggal volt gond, és ez 4,5 éves koráig semmit nem is változott. Akkor eszembe jutott, hogy 5 éves korig tekintik úgy, hogy beavatkozásmentesen lehet hagyni a beszédhibát, így hát óvatosan elkezdtem neki adagolni a “cs” hangot. Egy héten belül ki is mondta, pontosabban ki tudta mondani, de a szavakban még mindig nem változott nála az, hogy a “cs” hang helyén “t”-t mond. Akkor lépett színre az egy taggal (Encsivel) bővült különítményünk.  Encsi például úgy tett, mint aki nem hallja, hogy őt szólították, ha Regő nem “cs”-t mondott az Encsiben. Hogy milyen trükköket alkalmaztak még az maradjon az ő titkuk, a lényeg, hogy Regő egy hónap elteltével már minden szóban használja a “cs”-t, és emellett be is lelkesedett, hogy javítsuk ki a többi hangzóját is. Hogy, hogy nem, amikor Hajna megtanította tyúkot rajzolni, azzal egyidőben a “ty” betűt is elsajátította, és a kész tyúkrajzának bemutatásakor gyönyörű szép “ty” hangzót ejtett. Meg is lepődtem, mert a “cs”-t megtanulni tovább tartott és hangosabb volt. Ezen fellelkesülve, keresgéltem, melyik legyen a következő hang, és hirtelen megkértem – hogy ellenőrizzem – hogy mondja azt, hogy “Gyuri”. A korábbi “Deje, duji, dojsan” –  amin annyit röhögtünk – helyett tiszta “gy”-vel, és büszkén mondta, hogy “Gyuji”. Hm… egyre gyorsabban megy. Azt hiszem, már csak az “s” és az “r” van, de már nem aggódok, öt éves koráig bevesszük 🙂

Nagyon sokat fejlődött egyébként a nyáron. Gondolom a sok mozgás is megtette hatását, a biztonságos környezet, a szabadság mind mind hozzátettek ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb legyen. Egy szép napon úgy döntött, elég volt abból, hogy a nővéreivel alszik egy sátorban, ő egy saját külön sátorban akar aludni. Volt egy iglu felállítva azért, hogy szerszámokat tároljunk benne és abban volt épp egy annyi hely, hogy elfért a kis hálóhelye. Egy délelőtt fogta magát és egyedül bevackolt. Már előre féltem, hogy éjjel kell majd visszaköltöztetni, amikor rájön, hogy a sötétben egyedül lenni nem olyan vicces, de nem. Kitartott és a mai napig kitart a saját külön sátor mellett. Hát ennyit azokról a baljóslatú beszólásokról, hogy ha velem alszik a baba, soha nem teszem ki az ágyamból… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.