Üzenet a vadonból

Nem hanyagolom én el a blogolást, egyszerűen nincs rá lehetőségem. Se áram, se internet nincsen a bázisunkon. A napi két feltöltött laptopaksit, ami jár nekem – nézzétek el – androidozásra használom. Hetente egyszer jövünk falura, de akkor sem mindig van alkalmam írogatni… főleg, ha nem esik bele az alvásidő. Most beleesik 🙂

Meglepő módon gyorsan hozzászoktunk a nomád élethez, még úgy is, hogy rengeteget esik az eső. Szerencsére a férjem még időben felépítette édesapja segítségével a féltetőt, ami alá behurcoltunk egy régi konyhaszekrényt, törmelékből készítettem egy hevenyészett tűzhelyet, van asztalunk, a konyha tehát adott. A sátor néha beázik, de hát van belőle 4, úgyhogy nem mondhatom, hogy hiányt szenvedünk. Mosni újra kézzel mosok, de szigorúan csak a fiúk és a saját ruháimat. Furán hangozhat ez, de élvezem. Kézzel sokkal minőségibb munkát csinálok, mint a mosógép, ez tetszik a legjobban. A lányok igényességük szintjéhez mérten mosnak. Réka szinte minden nap, Hajna és Enéh hetente egyszer, de sosem az én unszolásomra.

A tyúkok kikupálódtak, újra tojnak rendesen, a kert fantasztikus (nekem, homokinak ez nagy élmény, hogy öntözés nélkül terem minden ). A mulcsozás nagyon jót tett a talajnak, megélénkült benne az élet. Ezt a talajéletet szeretném fenntartani a télen is, arról később írok, hogy hogyan. Kaptunk egy kiskutyát – ha nem lenne elég gyerekem, akivel bajlódjak… Persze, persze, kutya az kell :\

Az eső azért is jön jól, mert nem kell a mosáshoz és a mosogatáshoz lemenni vízért a patakra. Az ivóvizünk az 500 méterre lévő forrásból van, oda a séta mindenkinek élvezetes, önszántukból járnak a gyerekek. Olykor beszabadulunk egy-egy rokonhoz, baráthoz és zuhanyzunk. Komolyan mondom, amikor korlátlan lehetőségem volt a zuhanyzásra, sosem élveztem ennyire 😛

Annyit szeretnék még megörökíteni, hogy az idilli állapot akkor áll be, amikortól volt napirendünk. Előtte mindenki érezte, hogy valami szar, csak nem tudták megfogalmazni, hogy mi. Most tehát megvan a biztos szabadidő, a munkaidő, a feladatok és a lehetőségek, amik közül választani lehet.  Minden megy mint a karikacsapás, minden nap időben van ebéd, van idő jógázni, kirándulni, gyógynövényt szedni, vagy csak ismerkedni a környékkel és a benne lakó emberekkel. Ha igaz a Vonzás Törvénye, akkor valószínű annak köszönhetjük, hogy egy csomó fura, nem mindennapi alak lakik a környéken 😛 Rájöttem, hogy én csak az ilyenekkel tudok igazán barátkozni 🙂

És természetesen olykor dolgozgatunk is. Néha így:

Máskor meg így:

Érdekes, még befőzni is volt időm…

Élvezem nagyon. Kislány koromban sokszor álmodoztam ilyen életről, sok gyerek, nomád körülmény, ahol mindent a két kezemmel állítok elő. Egyetlen dolog volt, ami a képzeletemben és a játékaimban egészen másképpen volt… Anno, amikor játszottam, a gyerekeim (babáim, macijaim) szép csendben, sorban ültek a fal mellett… Amióta ezt családomnak elmeséltem, azóta, ha kiakadok valamin, hahotázva idézik fel, ezt az egy dolgot, amivel nem számoltam… a zsivajt és sziszifuszi próbálkozásomat a rendcsinálásra. 😀

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.