Hogyan szoktattam le…

Gyakori kérdés felém kisgyerekes anyáktól, hogy hogyan szoktattam le a gyerekeimet erről vagy arról. Mintha azért, mert nekem 5 gyerekem van, azért jobban tudnám, hogy mit kellene tenni a máséval. Hát nem. Fogalmam sincs. Egyetlen egy receptem sem volt, amit másik gyerekemen is újra tudtam volna hasznosítani. De azért mesélek a legérdekesebb eseteimből, hogy kit miről hogyan szoktattam le.

Pelusba kakilásról Encsit sikerült a legviccesebb módon lebeszélni. Pisilni már simán pisilt a WC-be, de a nagydolgát az istenért sem akarta a megfelelő helyre. Már közeledett a harmadik születésnapja, szeretett volna oviba is menni, mégsem lehetett megzsarolni ilyenekkel. Mással próbálkoztam. Hetekig csak bugyit adtam rá, de ő rendre belekakilt. Semmi belátás, semmi változás. Emlékszem, amikor a nővérei sikoltozva futottak be, hogy Enéh lekakilta a kismotorjukat. 😀 Rémes volt. Aztán egy szép vasárnap délelőtt történt, hogy megint mosni kellett a hátsóját, meg a bugyiját, amikor elkeseredésemben azt mondtam neki: – “Enéh, komolyan mondom, sütök neked egy tortát, ha holnaptól a WC-be kakilsz.” És igen. Másnaptól, visszaesés nélkül teljesen szobatiszta lett. Természetesen megkapta a tortáját. Regőnél ugyanennyi idősen, ugyanezt kipróbálva zéró eredményt értünk el.

Beszorult a keze…

Négykézláb hintázás. Réka lányom csaknem két hónapig volt abban a stádiumban, hogy négykézláb előre-hátra hintázott, de nem indult el mászva. Már téptem a hajam, mert egy kilenc hónapos gyerek, ha nem képes a helyváltoztatásra, akkor eléggé megnehezíti anyja életét. Akkor történt, hogy elköltöztünk új lakásba, és amikor az apja látta, hogy megint négykézláb hintázik, akkor elé tett – egy egyébként soha meg nem kaparintható –  újságpapírt. Amint volt motiváció, emelte kis kezét, kis lábát, és odébb tette… újra, és újra és újra. Az apja húzta előtte az újságot, Réka meg egyre gyorsabban, egyre lelkesebben mászott utána körbe-körbe a szobában.

Esti szoptatás. Enéh már elmúlt két éves, amikor még mindig minden este leültetett a fotelbe, kezembe adta az estimesés könyvet, hogy olvassak a nővéreinek, ő pedig bevackolt a szopihoz. Úgy tűnt nekem, hogy ez egy bebetonozott szokás és soha vége nem lesz. Nem tettem semmit azért, hogy vége legyen, mert nem láttam esélyt se. Aztán váratlanul egy napon, nem lökött be a fotelbe, hanem ő maga ült bele, kezébe vette a mesekönyvet és “olvasott”. Aznap elfelejtette a szopit. Másnap ugyanígy. Harmadnap is… és soha többé eszébe se jutott.

Hordozás.  A sokgyerekes lét következménye, hogy én is rá voltam kényszerítve egy csomó olyan dologtól való megválásra, amit még nem éreztem volna időszerűnek. Ilyen volt az, amikor a sorban következő(vel való várandósság) kitúrta az előzőt a hordozókendőből és kicsi korkülönbség esetén befigyelt a babakocsi. Nem nagyon volt más választás, úgyhogy ez könnyen ment. Nehézséget talán inkább csak az én lelkemnek okozott, mert ők, amint ülni tudtak, már nagyon élvezték a kocsikázást is.

Réka és Hajna

Éjjeli átjárkálás. Regő minden hajnalban átjött a szülői ágyba. Eleinte azt hittük, azért mert fázik (semmilyen takarót nem hajlandó elviselni magán). De amikor meleg lett, akkor is ugyanezt tette. Nővérei májusban kiköltöztek sátorba, és kérlelt, hogy ő is aludhasson velük. “Na neeee. Hogy onnan kelljen hajnalok hajnalán bekísérgetni???Nem.” Fogadkozott, hogy nem jön be, de én kicsit már szkeptikus vagyok, ezért gyengesége biztos tudatában azt a feltételt szabtam, hogy ha egy hétig éjjelente nem jön át az ágyunkba, akkor utána ő is kint aludhat. Csoda történt. A gyerek azóta az saját ágyban tölti az EGÉSZ ájszakát. Látom, hogy mocorog abban az időpontban, amikor jönni szokott, de most helyette magára húzza a takarót!!! és alszik tovább. Holnaptól így ő is kint alszik 🙂

Enéh is kb. ennyi idős volt, amikor ugyanígy minden éjjel átjött, csak neki a szövege az volt, hogy “gyere át és takarj be” (abban az ágyban nem fért volna el). Egyszer aztán megelégeltem és elmagyaráztam neki, hogy ha engem éjjel felébreszt, akkor én napközben nagyon morcos leszek, mert nem tudom kialudni magam. Megmutattam neki, hogy hogy kell betakarni magát (tudta 🙂 ), és onnantól valóban nem jött többé.

Cumi. Az első gyereknél még teljesen átlagosan, védőnői és nagymamai javaslatokat megfogadva álltam a csecsemőgondozáshoz. Amikor már napok óta nem aludt a gyerek, elővettem a promós csomagból a cumit. Tessék-lássék működött is a dolog egészen 4 hónapos koráig, amikor elutaztunk Erdélybe (ide :)), és a hosszú 12 órás úton azért, hogy a béke megmaradjon,  végig a cumit dugdostam a szájába. Ez után az út után SOHA TÖBBÉ nem volt hajlandó az eszközt egyáltalán beengedni is a szájába.

Hajna kevésbé fogadta el a cumit, mint Réka, de azért éjjel olykor segítség volt a nyugodtabb alvásban. Egy nap, kb. két hónapos lehetett a lány, amikor az apja véletlenül kiharapta a cumiját. Többé nem találtunk cumit, ami pótolhatta volna a hiányt.

Ujjszopás. Réka volt az egyetlen, aki a cumiról 4 hónapos korában átállt az ujjára. Soha nem próbáltam leszoktatni, nem is jeleztem neki, hogy ez gáz lenne, főleg hogy csak elalváskor használta. Áprilisban betöltötte a negyedik életévét és azon a nyáron valamikor leszokott róla magától. Ősszel csak azt vettem észre, hogy “jé a gyerek már nem szopja az ujját!”.

Beszéd. Nem kimondottan leszoktatás, de egy lényeges fejlődési lépcső (biztatásul azoknak, akik ezzel küzdenek), amihez kapcsolódóan annyi megjegyzésem lenne, hogy azok a gyerekeim, akik nagyon későre tanultak meg beszélni, azoknak mintha sokkal fejlettebb lenne a beszédközpontja… t.i. reggeltől, amikor kinyitják a szemüket, estig, amíg le nem hunyják, FOLYAMATOSAN dumálnak. Csak ők ketten. Enéh és Regő. Biztató jel, hogy Göncöl máris beszél… rekordot döntve ezzel összes testvére között. Szóval lehet, hogy ő lesz  az, akivel csendben el tudunk majd molyolni egymás mellett 🙂

“Töröld ki a fenekem!” Regő is, mint minden testvére a nagydolga után igényelte, hogy mi töröljük ki a fenekét. Négy éves korában már alkalmasnak ítéltem meg, hogy ezt saját magának csinálja, de hajthatatlan volt. Mígnem… az apjuk épített egy budit. Egy igazi, kényelmes, szagtalan, szép budit. Amikor azt felállítottuk a célhelyen, Regő ünnepélyesen bejelentette, hogy itt márpedig ki tudja törölni a fenekét. Sehol máshol, csak itt. Azóta is tartja magát ehhez 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.