Permakultúra napló 1. – Kezdetek

Mindennek eljön az ideje. Mintha az embernek meg kellene érnie bizonyos dolgokra. Na nálam ilyen a mélymulcs. Már évekkel ezelőtt is láttam Gyulai Iván videoját a saját mélymulcsos kertjéről, láttam Ruth Stout-ot, amint minimális erőfeszítéssel éri el nagyszerű eredményeit. Sikerült személyesen megismernem Baji Bélát, a permakultúra magyarországi mesterét, elolvastam a könyvét is, már évekkel ezelőtt beleolvastam a Kertészkedés mérgek nélkül című könyvbe, mégsem vetettem rá magam a témára elég vehemensen. Miért?

Az én kis alföldi homokos talajomon azt tapasztaltam, hogy mindenféle kertművelési jótanács hülyeség. Eleinte csináltam őket, aztán mindről bebizonyosodott, hogy nincs is értelme. Mire gondolok? Például az ásás. Az iskolában azt tanultuk, hogy azért kell ősszel felásni a veteményt, hogy a rögöket szétnyomja a fagy. Semmi más opció nem létezett sem a tankönyvben, sem a kertészeti szakkönyvekben. Mintha minden talaj ugyanolyan lenne. Na ezek alapján megállapítottam, hogy ha én ősszel felások, akkor tavaszra ugyanolyan lesz, mint előtte. Tavaszi ásás? Minek is? Hogy fellazítsa a talajt. Most komolyan, a homokon ennek van értelme??? Nincs. Ha én a puszta kezemmel leások, akkor kizárt, hogy a növény gyökere nem tud utat törni magának. Azt tanultam, hogy a kapálás a gyomirtáson túl azért fontos, hogy levegősítse a talajt és a csapadék könnyebben lefolyjon a gyökérzethez. Előttem van a tankönyvi ábra is… A homokon ennek van értelme? Nincs. Nincs értelme a napos helyre ültetésnek sem – mondjuk egy paradicsom esetében. Akárhogy öntözöm megég. Próbált már valaki egy szép nyári napon mezítláb végigsétálni a homokon? Nekem hólyagosra égett a talpam, míg beértem a buszmegállóból. A vastagon mulcsozott, árkolt paradicsom is kiégett egy idő után. Csak a félárnyék vagy a fólia vált be. Akkor viszont egész szezonban egészséges, hatalmas paradicsomok nőttek. A homok talaj megfőzi a zöldségeket, ha  2-3 napig nem öntözöd. Ezért nem is éreztem megvalósíthatónak a gazdaságos önellátást.

Ezek után érthető, hogy minden kertészeti jó tanácsot szkeptikusan fogadtam. Mulcs. Tények: Először az eperrel próbálkoztam. Azt tapasztaltam, hogy a fekete-fóliázott, de még a csupaszon hagyott eper is jobban termett, mint a szalmázott. Azután egyik évben az egyik borsóágyásomra tettem mulcsot, a mellette lévőre pedig nem. Hatalmas, látványos fölénnyel győzött az, amelyiken nem volt szalma. És végül az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor áttört a tarack a mulcson, és akkor azt kívántam, bár ne tettem volna le, mert kapálni így lehetetlen volt. A homok esetében minimális volt a nedvesen tartó hatás is. Egyik évben megcsináltuk a kartonpapír-szalma-komposzt-szalma alapú krumpliágyásunkat is. Abszolút sikeres volt, de akkoriban még nem állt rendelkezésünkre nagyobb mennyiségű komposzt, így a kísérleti projekt ennyiben maradt. Kb. 4 évvel ezelőtt kezdtünk bele a komposztkazán kísérletsorozatba, minek eredményeképpen végre nagyobb mennyiségű humuszunk keletkezett. Ezt én mind kihordtam az ágyásokra (kb 5 cm vastagon), és innentől számítom a “karrierem” felfelé ívelését. Végre tartotta a vizet a talaj, végre nagy zöldségek teremtek, végre egészséges és zöld volt minden (a paradicsomot kivéve) Ugyanakkor teli lett a föld vakondokkal, kerti kutyával vagy valami hasonlóknak a túrásával. De a zöldséget nem bántották, úgyhogy annyira nem zavart. Na innentől kezdve már láttam értelmét a mulcsnak. Csakhogy a nagyobb fizikai munkákat ki kellett hagyjam abban az évben a pocaklakóm miatt, a következő évben pedig már menekülőre kellett fogjuk (ezúton is külön köszönöm a védőnőnek és a jegyzőnek). A történet viszont nem ért véget.

Ide érkeztünkkor rácsodálkoztam a talajra. Hirtelen megértettem, mire gondoltak a tankönyvek az őszi ásással, mire gondoltak a kapálással és megértettem a mulcs valódi jelentőségét. EZ már a tankönyvi talaj volt. Újra átértékeltem a mély mulcsot és a permakultúrát. Itt már láttam értelmét. Újra megnéztem Ruth Stout kertjét, újra néztem Iván videoit, újra olvastam a Kertészkedés mérgek nélkül  és az Öngyógyító kiskert című könyveket, és minden eddigi kudarcomnak megfejtettem az okát. Most TUDOM, hogy sikerülni fog. Most TUDOM, hogy jó lesz. Kaptam egy permakultúrának tökéletesen ideális helyet. Déli domboldal. Felül gyümölcsös, középütt házhely, gyep, alul vetemény, legalul hatalmas vadalmafa alatt patak és halastó. Kötött, de nem reménytelen talaj. Fő gyomok: mezei zsurló, mezei acat, apró szulák, tarackbúza és… kapor :D. A gyomosodás nem vészes (lehet így esőzés után az lesz.) Az idei évben – talán életemben először – bevetettem az egész rendelkezésre álló területet (ami kb. 600nm). A vetésnek kb. a fele kelt ki. Itt nincs mikroszórónk (villanyáram se), mint otthon volt, és későn értettem meg bizonyos talajspecifikus módszereket.  Az öntözés 5 literes flakonokból történik, amiket a patakban töltünk fel. A munka zömét – ezen a száraz tavaszon – maga az öntözés tette ki. Amikor ebbe belefáradtam, akkor hoztunk 20 bála szalmát, ami a területnek csak egy töredékére volt elég, de az a rész legalább most már csapadék után sokáig tartja a nedvességet. A korábbi kudarcokból okulva a nitrogénhiány megelőzése végett a mulcs alá bivalytrágyát szórtam, ami természetesen antibiotikummentes. Készülvén a jövőre, 5 bála herés szénából és bivalytrágyából készítettem egy kisebbfajta komposzthalmot, hogy tavaszra legyen kész komposztom. Szerencsére pont utána való nap jött az eső. Elindította 🙂 Ezen kívül, amit még erre a szezonra tehettem, hogy egy 200 literes hordóba csalánt erjesztettem a különösen kényes növényeim számára. A szezon befejezéseképpen, az ősszel pedig megcsinálom az első mélymulcsomat és körbeültetem fákkal és bokrokkal a veteményest.

Ami még tervben van, de ebben az évben energia és lehetőség híján nem jutok oda, az a fűszerkert létesítése, az eperágyak és a gyümölcsfák rendbetétele.  Ezek jelenleg olyan területen vannak, amikhez bizonyos okok miatt még nem nyúlhatok hozzá komolyabban, de jövőre a remények szerint ez a megkötés megszűnik. Igyekszem rendszeresen számot adni a haladásról, remélem, mások számára is hasznosak lesznek a tapasztalataim!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.