Táposként a székelyek között

Talán sokan nem is tudják a magyarországiak, hogy a gúnynevünk székely körökben a  “tápos”. Részben igazat kell adjak nekik, mert nekik sokkal mostohább körülmények között kell a gesztenyéiket kikaparni, mint nekünk… kezdve a nyelvi nehézségekkel. Azért persze nem esik jól az általánosítás, de nem tagadom, hogy minden általánosításban van egy kis igazság még akkor is, ha nem mindenkire értendő. Így fogok én is egy kicsit most általánosítani, remélem, nem veszik magukra azon székely barátaink, akikre nem vonatkozik, de ami igaz az igaz, más itt a légkör, mint otthon vagy bármely eddigi lakóhelyemen, és ez egy bizonyos alaphangulatból indul, ami erre a helyre, erre a közösségre jellemző, és amit talán ők nem is látnak, mert megszokták, de én külső szemlélőként egyből kiszúrtam.

Ha azt mondom, hogy errefelé nagyon fontos az, hogy látsszon az, hogy milyen sok pénzed van, akkor nagyon finoman fogalmaztam. Magyarországon éltem Kecskeméten, Szegeden, Pécsett és egy Szeged melletti faluban, de soha ennyire nem éreztem a közhangulatot pénzközpontúnak, mint itt. Otthon a legtöbben azt gondolják az erdélyiekről – egyáltalán a Romániában élőkről -, hogy csórók (én is ezt hittem), de ez abszolút nem így van. Körülbelül úgy kell elképzelni a társadalmi berendezkedést, mint a dél-amerikai szappanoperákban, ahol vannak a villákban lakó dúsgazdagok (akik itt Udvarhelyen a magyarok), és vannak a nincstelen, leszakadt (rab)szolgák. Átmenet alig. Ez az egész abból az alap hozzáállásukból fakad, hogy borzasztóan fontos nekik a másik ember elismerése, sokkal, de sokkal fontosabb, mint azt otthon tapasztaltam (ennek nyilván történelmi okai vannak, de ebbe nem megyek bele). Elismerést pedig – bölcs szemek híján – külsőségekkel lehet kiérdemelni. Mondok egy példát: míg régen a székely kapu a ház lakóinak ügyességét, szorgalmát, kreativitását volt hivatott közvetíteni, addig ma egy az egyben arról szól, van-e rá pénzed. Az újonnan épülő házak legtöbbje palotának is beillene. Tornyok, márványlépcsők, cirádák, 3 főnek 3 emelet… minden ami azt mutatja, hogy van mit a tejbe aprítani. Ugyanakkor a funkció nem lényeg. Mesélte egy ismerős, hogy 80.000 Euróért építette valami fantasztikus helyre a kéglijét, csak egyetlen apró bökkenő van vele. Hogy a közelben nincs víz. Se ivóvíz, se semmilyen víz. Sok kutat fúratott már, de minden próbálkozás csődöt mondott. Na erről beszéltem. A látszat a lényeg. Ugyanerre bizonyíték az is, amit hulladékkezelésként művelnek. Egyáltalán nem ritka, hogy jól szituált állampolgárok a patakba és az út mentére dobálják szét a szemetüket. Mindegy, csak az ő szép házuk elejét ne csúnyítsa. (Van hulladékszállítás egyébként.) A szennyvizet, trágyalét az élő vizekbe engedik mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. Aki pedig nem tud palotát építeni, az inkább éhezik, hogy megvehesse a legújabb AUDI-t, hogy az lehessen a vágyott státuszának szimbóluma. A telkek áráról már írtam korábban. Sok emberrel hozott össze a sors ingatlanok kapcsán, és a végére egy csúnya előítélet rajzolódott ki: “kapzsik”.  Mintha az egyetlen kis ingatlanukon akarnának meggazdagodni és míg magyarországi társaik a lottó ötöst várják, addig ők az IGAZI vevőt, aki majd kifizeti nekik ezt a pénzt és örökre gazdag emberré teszi őket. Amikor idejöttünk, a már itt élő barátaink mondták, hogy az “örmény” és a “zsidó” elbújhat a székelyek mögött. Akkor nem értettem, miről beszélnek. Most már igen.

Amiért méltán büszkék magukra, hogy borzasztóan sokat dolgoznak. Nem “lusták”, nem “nyámnyilák”, a végsőkig küzdenek. Ennek a küzdelemnek gondolják ők, hogy az értékmérője a pénz. Fontosabb ez a küzdelem a mindennapjaik békéjénél, fontosabb a családjuknál és végső soron önmaguk valódi értékeinél is sokkal fontosabb. Igazából sajnálom őket, hogy bekerültek egy malomba, ami kicsinálja őket és még csak észre se veszik. A lelki életük kimerül a temploma járásban, mert az itt a szimbóluma annak, hogy nemcsak szorgalmas, de “jó” ember is vagy. Sajnos sokan ezzel ki is pipálják az emberséget… A vak vallásosságukat nehezen viselem. A bibliai idézetekkel és az önkéntes észosztó térítőkkel ki lehetne kergetni a világból, mert közben sötét félelmet, az anyagi világhoz való görcsös ragaszkodást látok, semmi fényt, semmi valódi istenhitet. Itt az egyház fogja össze a magyarságot (a románok ortodoxok), ezért ragaszkodnak oly vehemensen hozzá. Érdekes, hogy a világjárt székelyekkel beszélgetve nagyon is egy húron tudok pendülni. Ők is meglátják azt, amit az itteniek nem.

Mi az amit mégis tanulhatok tőlük? Az összetartást, ahogyan saját fajtájukat védelmezik a külső támadásoktól, hogy nem kell attól tartson senki, hogy “feljelenti” egy társuk (nem mondom, hogy nem létezik ilyesmi, de közel sem olyan gyakran, mint otthon.) Ahogyan nem engednek be a falujukba megbízhatatlan elemet még akkor se, ha rosszul járnak, mert tudják, hogy a falu lakói elevenen nyúznák meg. Annak ellenére, hogy a közösségeket a mai értékek itt is igencsak megtépázták, még mindig sokkal erősebbek, mint odakint. Nem hagyják veszni a fajtájukat, ha bajban van valaki, semmiképp sem marad magára. Amikor a faluban a vihar lesodorta egy pár ház tetejét, másnap a falu apraja-nagyja egy emberként pakolta a cserepet… Ilyet otthon sose láttam. Itt van egy félhivatalos “intézmény”, amit Közbirtokosságnak hívnak. Ez adja a mai napig a falu államtól független tényleges vezetését. Persze van polgármester, de az mintha csak a közvetítő lenne az állam és a falu között. Az emberekhez nem sok köze van, az itteni például nem is lakik itt… nem is lakott soha. A Közbirtokosságnak pénze is van, mivel a faluhoz tartozó “közös” területek, ennek a kezelésében állnak. Ezt magyarországi jogi nyelvre lefordítva “osztatlan közös tulajdonnak” nevezném, ahol a tulajdonosok a falu lakói, a kezelő pedig a Közbirtokosság, aminek nyilván van egy elnöke… Az elmúlt több, mint egy évem alatt azt láttam, hogy a tényleges fejlesztéseket a faluban a Közbirtokosság pénzeli. A polgármester meg az EU-s pénzekkel ügyeskedik. Eleddig ezen pályázatoknak csak félkész termékeit láttam… és azok is elég barbárul kivitelezve 🙁 Gyakorlati haszna nincs sem a kiépített optikai kábelnek, amin ugyan nem jön internet, de “jól” mutatnak a lassan teljesen kidőlő oszlopok… Pedig csak másfél éve rakták le. A patakmeder elbarmolásáról nem beszélek. Sír a lelkem, mit tettek vele csak azért, hogy lehívhassanak egy kis pénzt. Tehát a lényeg az, hogy itt még él, hatalommal és pénzzel bír a faluközösség. Szerintem ez a titka az erejüknek, ez a titka annak, hogy itt képtelenek a nyugatiak felvásárolni a földeket. Amikor meglátták a magyar rendszámú autónkat, tízszeresére ment fel az ára egy egy ingatlannak…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.