Nomád élet, munkás napok

Mióta felszáradt a megközelítéséi útvonal, azóta kétlakiak lettünk. Reggel – kinek mi a reggel 😉 – elmegyünk itthonról, és estig kint vagyunk. Ilyenkor száraz időben egészen a célhelyig fel lehet jutni autóval. Ez nem a mi kényelmes fenekünk miatt lényeges, hanem például a kerítés oszlopok betonozásához szükséges sódert már nem talicskánként kellett felhordani a domb aljából. Nem mindegy. És íme a kerítés:

Sokkal jobb itt lyukat ásni, mint otthon. Otthon ástad, ástad, a homok meg csak dőlt vissza. Na itt nem. 80 cm és sehol egy visszacsúszó darab 😀

Közben még el sem készült a kerítés megérkezett a bontott faanyag a szomszéd faluból. Két napig bontották a fiúk, úgy dolgoztak, mint a gép. A tulaj azt mondta, hogy ő kételkedett abban, hogy ezt meg lehet csinálni egy hétvége alatt. Megcsinálták. Fantasztikusak.

Ez a csűr eredeti állapotában.

 

Itt pedig már kint a telken.

Aztán a budit is áttettük a végleges helyére, ehhez újra le kellett szedni az oldaldeszkákat, mert egyébként mozdíthatatlan volt. És ha már leszedtük, akkor egy kis fakezelés sem árt. Réka a leszedett deszkákat festette, Hajna belül lenolajozta, míg Encsi volt a pesztra.

A szabadidejükben a lányok már körbejárták az egész környéket, ismerik az útvonalakat a legközelebbi faluba, még döglött tehenet is találtak kirándulásaik során! Sokszor a fiúk is csatlakoznak hozzájuk, így adódhatott az, hogy volt egy délutánom, kb. 2 óra, amikor TELJESEN EGYEDÜL voltam. Kimondhatatlanul gyönyörű két óra volt. (Kivéve az utolsó 10 percet, ami telefonálgatással telt, hogy nem látta-e őket valaki :D)