Nem marad más hátra

Többé nem tervezek évtizedekre.  Ezt a szabadságot, amit most érzek soha nem szeretném már elveszíteni. Nem szeretném beleölni az energiáimat egy olyan házba, aminél többe kerül a puccparádé, mint a funkció. Egyszerű hajlékot szeretnék, ami minden igényt kielégít, de tesz arra, hogy milyen anyagi helyzetet reprezentál. Azt hiszem, ezen már túl vagyok. Fontosabb, hogy együtt legyen a család, és mindenki azt csináljon, amit szeret. Hát nem ezért élünk???

Összeállt a fejünkben egy terv arról, hogyan oldjuk meg a lakhatási problémánkat. Először – bár mindig sznobizmusnak tartottam – felmerült a jurta. De miután az ára felől érdeklődtem, visszatértem a “sznobizmus” címkéhez. Akkor már inkább értelmesebb dologba fektetünk… aminél nem lehet opció, hogy fázni fogunk:

  1. Bontott faanyag. Ez a szép nagy csűr lakóhelyünk majdnem egész faszükségletét fedezi.

2. Déli lejtőjű terület – pont ott és pont akkora, ahol és amekkorára vágytam.

3. Rendhagyó tervek, amik a szükségletekhez, a terület adottságaihoz és a meglévő anyagokhoz igazodnak.

 

4. Képesség arra, hogy szakítsunk a hagyományokkal, figyelmen kívül hagyjuk a károgókat, higgyünk önmagunkban és legyünk elszántak.

Már belevágtunk. Tartsatok velünk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.