Guruk

Nagyon sokáig kerestem azt az embert, aki majd megmondja, aki majd irányt mutat, erkölcstan órát tart, tanácsol és elviszi a balhét a tanácsaiért. Kerestem azt, aki nálam jobban tudja, aki nálam többet tapasztalt, aki bölcsebb és elfogulatlanabb, és látja, hogy mi a helyes. Kerestem azt, aki vállalja a felelősséget az egészségemért, a gyerekeimért, az életmódomért, a házamért és a jövedelmemért. Igazából azt kerestem, akinek érdemes megfelelnem, mert az embernek a genetikája hordozza, hogy meg akarjon felelni. Úgy 2 évvel ez előtt Feldmár egyik videója köpött szembe azzal, hogy kerek perec kimondta: “Nincs ilyen ember.”. Nyilván – a sok kudarc végett – éreztem én, hogy ez így van, de nem akartam tudomásul venni. Akkorra már totálisan elzárkóztam a hagyományos orvoslástól, a közoktatástól, az igazságszolgáltatástól,  de még mindig akartam hinni, hogy van valaki, aki legalább a lelkiek terén tudja, mi a helyes. És meg is mondja. Minden új emberre, akivel találkoztam, minden új blogra, amit elkezdtem olvasni, úgy tekintettem, hogy “Hátha… hátha ez az!” De nem. Mára beláttam, az egyetlen guru, akit tiszta szívvel követhetek, és akinek számít a véleménye, az én magam vagyok.. Ez a felismerés nehéz is és könnyű is egyszerre. Könnyű, mert a keresés véget ért és nem függök már senkitől és semmitől, ugyanakkor nehéz is, mert félelmetes a gondolat, hogy mindennek az alfája és omegája bennem van.

Vélemény, hozzászólás?