Irodalmi elemzések, kritikák

Részemről, én soha nem gondoltam, hogy egy gyerek érdekelt lehet az irodalmi művek elemzésekben. Emlékeimben visszanézve a végeláthatatlan irodalom órákra, amelyeken hosszas, száraz vázlatokat írtunk általam nem olvasott könyvekről… bah… nem jó érzés. Az meg pláne nem, hogy olyan művekról diskuráltunk, amiket kb. tíz évvel azután kezdtem értékelni (pontosan 28 éves voltam, amikor Az ember tragédiája véletlen a kezembe került és nem tudtam letenni. Előtte csak az A3-mas leporellóra emlékszem, ahol vázalotsan össze voltak foglalva a különböző színek, amiket be kellett magolni.)

Örültem hát, hogy az én gyerekeim szájába nem lesz belerágva, hogy “mit gondolt a költő” és “milyen költői eszközöket használt”, ahhoz, hogy gondolatainak nyomatékot adjon. Aztán Enéh volt az, aki egyre gyakrabban meglepett. Például azzal, hogy egy alkalommal, amikor egy idegen verssel találkozott, megtippelte – helyesen – hogy Arany János írta. Mikor rákérdeztem, hogy ezt honnan a fenéből gondolta, akkor azt válaszolta, hogy a stílusa alapján következtetett. Tény az, hogy az otthon fellelhető összes verseskötetet több soron végigolvasta… de azért ezt nem hittem volna. Az általa önállóan felismert és megismert költői eszközöket gyakorolja is használni pl. volt egy hét, amikor folyamatosan alliterációkkal beszélt, máskor meg rímeket körmölt oldalszám, és konstatálta, hogy Petőfi valóban fanasztikus költő, ha meg tudta írni a János vitézt csupa rímben.

De nemcsak a versesköteteket nyálazza, hanem a regényeket is tucatszor elolvassa, beleolvas, kiragad részleteket. Ha felütöm valamelyik slágerét valahol és elolvasok egyetlen sort egy párbeszédből, akkor pontosan megmondja, hogy ki mondta és mikor. A Kvízpart nevű internetes játékban ő a csúcstartó a Grimm mesék témakörben, és bizton állíthatom, hogy valóban kevés ember lehet, aki szinte szó szerint ismeri az összes Grimm mesét.

Ennél tovább is ment. Kb. egy éve kezdte ezt, hogy komplett elemzéssel szolgált az egyik könyvről, elmondta, hogy miért úgy lett megszerkesztve a regény, ahogy lett, miért kellett beletenni azt a fordulatot, ahhoz, hogy megfelelő hatást érjen el… a szereplőnek miért kellett olyan jellemmel rendelkeznie a regény mentete szempontjából, amivel rendelkezett. Csak tátottam a számat… Tök érdekes volt hallgatni. A szerzők kiléte is foglalkoztatja. A családja, a háttere, a kinézete… mintha bele akarna bújni a bőrébe, legalább egy kis időre.

Ugyanakkor a szomorú történeteket képtelen elviselni. Kapott a nagyapjától egyszer egy könyvet, ami úgy kezdődött, hogy a főhős édesanyja meghalt. Fél délelőtt egy takaró alatt zokogott, és nem lehetett kibillenteni. Visszavitette a nagyapjával a könyvet a könyvesboltba. De sokszor nem is kell haláleset történjen, elég ha Robinson Crusoe elhagyja a családját. Utálta azt a regényt. Ezért.

Mostanság a mindenevő Réka is kezdi kritizálgatni az olvasmányait. Legutóbb a nagy kedvenc, a Szent Johanna Gimi teljes sorozatának felfalása után közölte, hogy utálta a regényben azt, hogy úgy bekorlátozták a szülei Renit, és hogy olykor megengedhetetlenül gonosz játszmákba bonyolódtak vele szemben. (Itt kiemelte, hogy milyen jó, hogy én nem vagyok ilyen – hízik a máj… , dagad az egó :D). És az sem tetszett neki, hogy szerinte egy csomó  érzelmileg beteg ember vonaglásáról szólt a könyv, melynek végén nem jött a katarzis. Csak pislogtam. Ezt meg honnan vette??? Azt  a gondolatot viszont, miszerint utálja, az olyan történeteket, amiben a főhös alárendeli magát valami külső erőszakos akaratnak és nem lázad fel, na az a gondolat sejtem, hogy honnan származik… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.