Ez az év sem lesz piskóta

Most, hogy már belerázódtunk az új évbe, kezd körvonalazódni egy útirány. Na nem konkrét, pusztán az égtáj 🙂

Réka kamaszodik. Metallicával a fülében és azzal az állandósult arckifejezéssel az arcán egyből megértem, mi verte ki a biztosítékot, amikor én kamasz voltam… Egyébként jóban vagyunk, ha mindezt nem veszem a szívemre. 🙂 Mostanában varr. De persze itt is megmutatkozik az anyai vér, és ha bonyolult dologhoz ér, halasztgatja. Egyik nap ráparancsoltam – ami nem szokásom -, hogy márpedig befejezi, amit elkezdett. Három óra múlva megköszönte, hogy kényszerítettem. A Facebookra ezt írtam volna ki “Ágnes sikeresnek érzi magát. Itt: Daia”

Hajna kamaszkor nélkül is kemény dió. Állandóan lázad… amolyan anarchista módon. Aztán ha elengedem az elvárásaimat, akkor kenyérre lehet kenni. Fasírtban vannak Rékával. Megy az állandó szurka-piszka. Egy ideje ő és Encsi elnevezték Rékát Miss Violance-nek, és élvezik, hogy Réka nem érti… mert Réka németül tanul 😛

Encsi angolozik szorgosan, mindenféle okos programokat, szótanuló oldalakat talál az interneten. Nagyon komolyan veszi, hogy angolul márpedig tudni kell, ha érdekes dolgokat akar tanulni. Valószínű, ez az elképzelése onnan jön, hogy én angolul nyomom a tanfolyamokat. Magyarul esélytelen jót kifogni.

Nekem lejárt az első fázisa az androidos ösztöndíjnak,  sikeresen teljesítettem. Február 14-én derül ki, hogy elég sikeres voltam-e ahhoz, hogy továbbra is támogassanak. Megvallom, beleszerelmesedtem a témába, úgyhogy ha nem is támogatnak, már megvan a B tervem, hogyan haladok majd az úton. Az önszabályozó tanulás útján.

Milánnal mindketten a freelancer azaz a szabadúszó létre rendezkedünk be. Gyakorlatilag már most otthonról dolgozik Milán is, és én is becsatlakoztam a saját szakterületemmel. Nagyon sokáig azt hittem, álom ez az online munka, de megint bebizonyosodott, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Ezen az akaráson van a hangsúly… és persze azon, hogy mennyire bízod rá magad felsőbb erőkre… Soha nem lesz semmi 100%-ig biztos se így, se úgy. De így legalább együtt vagyunk, kötetlen a munkaidőnk, és nem köt minket semmi sem egy konkrét helyhez.

Közben nézegetjük a lehetőségeket jövőnk megoldására. Nem egyszerű ügy. Egy telek itt 6-8 millió FORINT.  Hetekig jártuk a falvakat, bújtuk a hirdetéseket, de úgy tűnt a hely nem marasztal nagyon.  A házak ára a magyarországinak a duplája – ha azonos körülményeket nézek. Fogalmam sincs, mi generálja ezt a hatalmas különbséget. Megy a szóbeszéd erről, de egyiket sem érzem ütős magyarázatnak. Albérlet NINCS. Ha van is, nem gyerekkel. Pedig csak kettőt vittünk magunkkal, a többiről mélyen hallgattunk. 😀 Szerintetek létezik még egy olyan hely a világon, ami iparilag fejlett, de nem kapsz albérletet??? Inkább üresen álljon a ház, mintsem beleköltözzön valaki. Na emiatt érzem azt, hogy nekünk nem biztos, hogy az itt maradás a jövőnk. Hacsak… de erről majd máskor. Elöljáróban annyit, hogy ez az év sem lesz kevésbé érdekes, mint a tavalyi…

Vélemény, hozzászólás?