A 16 hónap semmire nem garancia

Nekem nagyon rossz kapcsolatom volt a testvéremmel. Ő fiú volt, két évvel fiatalabb és gyökerestől más jellem, mint én. Talán ez az utóbbi volt minden konfliktusnak az alapja, de sokáig ezt nem láttam. Csak azt éreztem, ha lány tesóm lenne, ha kisebb lenne a korkülönbség, talán nem így alakul.

Hajna és Réka – 2006. augusztus

Amikor a saját családomat “terveztem”, először is, azt szerettem volna, ha a fiúk nagyobbak, mint a lányok, mert azt láttam, hogy a fiúk később érnek, és azt gondoltam, ez az oka a szakadéknak, ami köztem és az öcsém között húzódott.

Másodszor azt szerettem volna, ha minimalizáljuk a korkülönbséget. Mivel ember tervez, Isten végez, az elsőszülöttem lány lett. 🙂 Ez után még inkább kicsi korkülönbséget akartam, spékelve azzal, hogy reméltem, a második megint lány lesz. Ezúttal minden összejött, 16 hónapra az első szülésemre, megérkezett a második lányom.

Réka és Hajna – 2008. augusztus

Az első év horrorisztikus beavatása után tényleg hamar összenőttek, Hajna 10 hós volt, amikor már huzamosabb ideig együtt játszottak, és amikor 2 évre rá a harmadik lányom is megszületett, akkor már egész nap el voltak együtt, Réka szobatisztaságra is megtanította az akkor 2 éves Hajnát, míg én az újszülöttet szoptattam egész nap. Mondjuk nem mondom, hogy nem volt nehéz, főleg, amikor apa éjszakázott, én meg a három kicsi manót kellett fürdessem-etessem-fektessem… Húúú, ha belegondolok, most is kiver a víz…

A másik, ami miatt nehéznek éreztem, az az volt, hogy úgy éreztem, kimaradtam a nagyobbik életéből egy időre, míg a kicsi kötötte le a figyelmem. Hajna és Réka esetében emlékszem konkrét dilemmára, amikor is pontosan láttam azt, hogy mindkettő egyből megérzi, ha a másik felé fordulok, és ebben a pengeélen táncolásban nehezen találtam az egyensúlyt.  Enéh ő a nagykönyvi csecsemő és gyerek. Soha gondom vele nem volt, nem volt akaratos, nem volt makacs, nem volt sírós, nem volt féltékeny,  jól evett, jól aludt… de ilyen csak egyszer adatik egy anya életében 😀

Kicsit hosszú idő volt, míg feldolgoztam a szülések, várandósságok sokkját. Olyannyira, hogy mivel sok gyereket szerettem volna, már azon gondolkodtam, hogy örökbefogadunk vagy nevelőszülők leszünk, de még egyszer azt a várandósgondozásnak és szülészetnek nevezett megalázó tébolyt nem szeretném. Amikor végül is túlléptem ezen a dilemmán, már nem lehetett kis korkülönbségről beszélni. Enéh és Regő között 5,5 év van. Eleinte azt éreztem, hogy Regőnek nincs testvére. Ez így most baromi hülyén hangzik egy negyedik gyerekkel kapcsolatban, de a lányok már nagyon össze voltak nőve, túl voltak az óvodán (kb. mintha már kirepültek volna :D) és mégiscsak lányok voltak…

Réka, Hajna, Enéh – 2009. augusztus

Egy szép nyári napon történt, Regő lehetett vagy fél éves, amikor testvérei kint hancúroztak a medencében, féktelenül kacagtak, viháncoltak, és akkor megsajnáltam a rajtam pihegő kis embert: kivel fog ez a szegény kis lélek majd így viháncolni a medencében??? El is határoztuk, hogy kell neki egy testvér. Igen, de mikor? Ekkorra már átértékeltem a kicsi korkülönbésg varázsát. Hajna és Réka bár eleinte nagyon jól megvoltak, mostanra képtelenek hosszú távon békében megférni egymás mellett… ami talán éppen a kicsi korkülönbségből adódik! Mert hogy verseny van köztük. Míg Réka és Enéh tisztában vannak azzal, hogy kinek hol a helye, mi az értéke, mi a gyengéje, és ezt el is fogadják egymásban, mivel a korkülönbség miatt soha nem lehettek igazán ellenfelei egymásnak, addig Hajna és Réka folyton azt képzelik, hogy amit az egyik tud, azt a másiknak is kellene, mert hát hisz majdnem egyidősek.

Végigolvastam egy csomó fórumot az ideális korkülönbésgról, ahol az jött le, hogy az, hogy valakinek jó-e vagy rossz a testvérével a kapcsolata, vajmi kevéssé függ az koruktól. Valahogy ezek alapján ötöltem ki ezt a cc. három évet a fiúk között. Nagyon bejött. Regő kb. két évesen erőszak nélkül saját pályára állt, és amikor az öccse megszületett (2 év 9 hónappal az ő születése után), akkor már tök értelmes nagy fiú volt, akivel simán meg lehetett beszélni bármit, aki már szinte szobatiszta volt, és aki nem úgy tekintett a tesóra, mint egy versenytársra, hanem mint leendő játszó pajtásra (vagy legalábbis anya új dilije :P), de semmiképp úgy, mintha ki akarná őt túrni, hisz a pozicióik egészen mások voltak. Most pedig máris azt látom, hogy nyitnak egymás felé. Regő azzal a szeretetteljes odafordulással közeledik, ahogy a nővérei közelednek hozzá, Gönci pedig egyre jobban ragaszkodik a bátyjához, akivel a leginkább talál a szó… traktorok, markolók, utánfutók és persze a gyámbászás… 🙂 Aztán persze nem tudom, mi lesz később, de beláttam, hogy nem borítékolható a siker, sőt talán épp a jó kapcsolat gátja lehet a hasonló kor.

És nektek milyen tapasztalataitok vannak?

Vélemény, hozzászólás?