Életképek

Január. Azt gondoltam sokáig, hogy ez az a hónap, amit szívesen kitörölnék a naptárból. Üres, hideg, sötét, a tavasz még messze, a nyár emlékei már megfakultak. Aztán abban az évben, amikor a kontinentális januárt kitöröltem a naptárból (ti. felváltottam egy mediterrán januárra), akkor jöttem rá, hogy a januárra igenis szükségem van. Hibernálom magam egy székbe és szellemileg töltődök, célokat tűzök ki magam elé, évértékelek. Ezt más hónapban már nem tudom megtenni. Abban az évben, amikor ez kimaradt, tavasszal úgy éreztem, mintha a hozzávalók beszerzése nélkül kezdtem volna főzni.

Most is erre próbálom emlékeztetni magam. A gyerekek is hely és lehetőség hiányában, a lakásba szorulva inkább szellemi tevékenységekben merülnek el. Így van ez minden évben. Ilyenkor rengeteget olvasnak, interneteznek, és sokkal nyitottabbak arra, hogy segítsenek a házimunkában 🙂 Az esti sötétséget kihasználva olykor már filmeket is nézünk projektorral kivetítve… igazi házimozi, és persze megvannak az elmaradhatatlan felolvasások, ami az érdeklődési körök különbözősége miatt már több szinten folyik és a lányok is besegítenek.

 

Mi – az apjukkal – pedig társultunk. Közös üzleti tervet dolgoztunk ki és megírtam életem első mobil applikációját, ami egy CNC programozási szintfelmérő teszt. És ez még csak a kezdet… 🙂 Ráéreztünk, hogy ha összedobjuk a tudást és a munkát, sokkal hatékonyabbak vagyunk, mintha individuális sikereket hajszolnánk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.