Első cserépkályhánk története (a férj tollából)

Bevezetőként azt mondanám el, hogy ez a kályha kb egy hónap alatt lett kész, úgy, hogy csak a szabadidőmben foglalkoztam vele.
A szomszéd újságolta, hogy a lebontott csempekályháért elszállításáért még ő kellene fizessen a cigányoknak. Kaptam az alkalmon és – mondom – megnézném én is, aztán lesz, ami lesz.
Mivel egy kis tervezés is szükséges ahhoz, hogy legalább kb. tudjam, mit is akarok, előkotorásztam az emlékeimből az első CNC-s munkahelyem emlékeit, ahol egy csempekályhát rakott a főnök apja. Aztán a Youtube-on megnéztem két csempekályhás videót, majd a lányok szobájában levő csempekályhát kezdtem mérni.
A kezdeti nehézségeken túljutva átmentem a szomszédba és megnéztem a fő alapanyagot, a csempéket. Így jutottam 32 darab csempéhez, ajtókhoz, valamint egy kis hamurácshoz. Ezeket a csempéket drótkefe, egy laposcsavarhúzó, – amelyet a bélelés felfeszítéséhez használtam- és egy kőműves kalapács segítségével az újbóli rakáshoz előkészítettem. Egy sima csempét egy sarokcsempéből alakítottam át és így a műhelyem aljára szintenként csoportosítottam. Aki már bontott anyagból dolgozott az biztosan tudja, mit is jelent a kezdetben az elemek csoportosítása és besorolása.

Ezután egy kicsit legóztam és kész lett a méretvétel: hosszúság szélesség.
Ezután már neki is lehetett fogni az aljára kerülő keret tervezésének és legyártásának. Ehhez 40 x 40 x 3-as zártszelvényre, 30 x 3-as laposvasra, egy M22-es 1m menetesszárra és 8 db anyára volt szükségem.
Ezen anyagokból állt össze az alsó keret. Igaz kétszer állítottam össze, mert elsőre a hegesztés tűrésen túl eldeformálódott a hőhatástól.

Másodjára a keret már tűrésen belüli síkot eredményezett. Ezután egy bontott gáztűzhely oldallemeze adta az aljának a borítását. Ezt mind bevontelektródás 2.5-ös pálcával hegesztettem. 2 délutános szabással, hegesztéssel, majd utolsó fázisként sprayfestéssel végeztem is a mozgatható (sosem lehet tudni, hol kell a meleg, vagyis hova visz a végzet – ez meg kövessen) csempekályha elkezdésével.

 

Szalmára volt szükségem. Egy raffia zsákkal tértem haza a másik szomszédból. Isten nyugtassa Tátát, olyan szívén viselte az én küzdésemet e téren is. Mivel mondtam, hogy saját elképzelés amit rakok, kicsit szkeptikusan fogadta, mivel ez szerinte hazárdírozás az anyagkészlettel, idővel. Hiába magyaráztam, hogy ez nekem belefér, hisz ez az első rakásom.
Egy reggel pedig a falu szélén levő agyag lelőhelyre mentem egy fuvarért.
A drótkerítéshez való feszítő drótból pedig meglettek az összekötő drótok és a vezető lécek rögzítéséhez szükséges rögzítők.
Első sor rakása a vízválasztó. Egy ez adja meg az alapot amire a többi sor megy. Ide került a hamuzó ajtó is. Ezt úgy illesztettem, hogy a kályhafenékre 7 cm-es samotágyhoz illeszkedjen. Ezt persze be kellett fűrészelni, illeszteni.

 

 

 

Jelezném már itt, hogy összesen ép csempém 29 db maradt. Ez a teljes elgondolt kályha szükséges darabmennyiségével egyenlő. Egy kicsit éreztem ennek a nyomását minden egyes vágásnál, illesztésnél. Végül sikerült az egyik délután eddig eljutnom. Hogy mi kellett hozzá? Először jól jött az állítható lábak. Aztán a 2m-es és egy 30 cm-es vízmérték, kötöző drótok, na meg a két kombinált fogó. A jól megkevert agyag + homok + szalma + a jó meleg víz. Ekkor már a samot tégla a 3 cm-es és a 7cm-es is megjelent. A bélésekhez na meg az illesztési hézagokba 3 cm-es. Ezzel egy időben az aljára felkerült a 7 cm-es alapágy. Ennek a száradása váratott magára egy pár napot (pár hetet – szerk megjegyzése :D). Közben azzal szórakoztam, hogy próbáltam elképzelni a későbbi kész építményt.
Második sor. Ez adja meg nemcsak a vízszintes kötésekhez való gyakorlatot, amit már begyakoroltam az első sorban, hanem a függőleges kötéssel való megismerkedést is. Persze ebbe a sorba került bele a tűztér ajtaja. Itt a két különböző anyag kerámia és acél illesztése az izgalom. Az ékelést csempedarabbal és agyagkeverékkel oldottam meg.
Itt szólnék a rozsdás ajtók tisztításának módjáról. Egy sarokcsiszolóra szerelhető drótkorong segítségével és rozsdamaró használatával egy olyan felületet értem el, hogy feleségem nem engedte lefesteni. Utólag belátom, hogy jó a meglátása, hisz az összhatása így jobb lett.
A harmadik, egyben utolsó sor felrakása nem könnyebb és nem is nehezebb, mint az előző soroké. A fejemben mégis nehezen ment. Már a tűztér és a füstnyílások kialakításának a megoldásán járt az eszem. Ez a lelke! Ez kell jó legyen. Vajon milyen lesz az, amit még mindig nem tudok teljesen elképzelni. Ne kelljen sokat vágni. Valamiért úgy érzem, hogy amitől a legjobban tart az ember az van rámérve.

A tűztér kialakítása és füstjárat felrakása ideiglenes tetőfedéssel. Célom, hogy nagy tűztér legyen.

Persze nem mehet a füstjárat terhére. Amit el kezdtem vizsgálni, hogyha a kályhacső 120 mm-es akkor a füstjáratnak sem kell túlontúl nagyobbnak lennie. Ezt egy ötjáratú füstelvezetőnek terveztem. Tűztérből indul elmegy balra hátul, majd lemegy aljáig ott átjön a bal oldal elejére, ahol feljön a tűztér elülső részén átmegy a jobb oldalra, ahol lebukik alulra ott átjut a jobb oldal hátsó részébe és mehet is ki a füstcsövön. Gondoltam ekkora járat elég arra, hogy a tömeg levegye a hőt. Persze, most utólag még így is túlontúl meleg, vagy inkább égető a füstcső úgy érzékelem.


Ami ennek a megépítésével járt, hogy nagyon sokat vágtam, mértem, illesztettem. És még nem volt teteje, de nagyon vert a kíváncsiság, hogy milyen lett. Ezért fogtam két deszkát beszabtam a tetejébe és sárral megkentem. Feltettem a műhelyben egy csövet és egy könyököt. Vágtam egy kis gyújtóst és begyújtottam. Meg is kaptam az ajnározó családtagoktól, hogy kihagytam belőle őket. Ezért nekik is bemutattam, hogy működik, amire persze a műhelyben nem kis füst alakult ki. De a boldogság annál nagyobb volt. Még a szomszédból Tátát is megmozgattam. Ekkor volt utoljára nálunk.
Tátától kaptam egy nyomórúd 60 + 60 cm darabját ami, segítségével már lehetett mozgatni a közel 3 mázsás dögöt.
Kiégetés címén két hétig a tornácon füstölgött.

Eközben készítettem el a tetejére a fedést úgy a samottal, mint az acélfedést.
A samottfedésnél úgy gondoltam, hogy nem elég a oldallappal való illesztés így lépcsős illesztéseket vágtam.

A végére úgy néztem ki mint a havasi ember – csak samottporosan.

Most kint havas, amikor ezt írom és rettentő meleget áraszt az a kályha amiről írok.
Köszönöm mindenkinek aki támogatott ennek létrejöttében, és türelmesen kivárta, hogy létrejöjjön.

Székelydálya, 2017. december 10.