Rút kiskacsa

Mindig is szerettem a rút kiskacsa típusú történeteket, ahol végül, (de csak végül!!!) kiderül, hogy a főhős mégsem csúnya, mégsem buta, mégsem szegény, mégsem hazug…stb. csak a külvilág számára tűnik úgy átmenetileg. Maga A rút kiskacsa történetében az nem tetszik, hogy maga a “kiskacsa” nem tudja, hogy mi az igazság. Az én kedvenc történeteimben viszont a főhősök pontosan tudják, hogy igazságtalan kődobálás éri őket, valami miatt mégsem fedik/fedhetik fel magukat. Pici koromtól ezek a mesék vonzottak és nagyobbacskaként is ilyen könyvekhez vonzódtam. Azt hiszem, az életemben én is sokszor kerültem hasonló helyzetbe… amikor el kellett viseljem az előítéleteket, holott biztosan tudtam, hogy hová haladok, mit miért csinálok, tudtam, hogy jó úton vagyok, a külvilág viszont egy  átmeneti stádium, egy bepillantás alapján ítélt.

Most is belekerültünk egy ilyen helyzetbe. Nem tagadom, nekünk is nagyon nehéz, még úgyis, hogy biztosan tudjuk, vége lesz egyszer. Az erőnket és a kitartásunkat teszi próbára.

IMG_20171122_092020Például ez itt a konyhába vezető “út”. Komfort, tisztaság, kényelem zéró.  A fürdőszoba hiányát szinte már megszoktuk (ha nincs fosós-hányós vírus :P), de ezt a sarat nem tudom, meg lehet-e szokni. Ezen minden nap legalább kétszer átgázol huszonpár bivaly, tehát nincs esély ösvényt csinálni. Már a budira is csak kapaszkodva tudunk eljárni, mert csúszik a kő, mint a veszedelem.

Az első pár napon, amikor ezzel szembesültünk, akkor igencsak kiborult mindenki. A kislányok gereblyéztek, a nagylány kapával szedte le a lépcsőfokokról a sarat, hogy legalább azok ne csússzanak. De minden és mindenünk mocskos lett. Egyetlen ma kapható bolti lábtörlő sem veheti fel ezzel a küzdelmet.

Szerencsére fázni nem fázunk. Amikor panaszkodtunk, hogy lobog az ajtón befújó szélben a hajunk, a tulajdonosék vettek hőszigetelt nyílászárókat, ebből az ajtót még sebtiben, októberben kicserélte a férj. És épített a kedvemért egy hordozható cserépkályhát hulladékból 🙂

IMG_20171122_092056

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.