Glutenfree

Meglepő módon a legtöbb kérdés a gluténmentes létünkkel kapcsolatban érkezik, úgyhogy úgy gondoltam, írok erről kicsit bővebben, aztán mindenki oda teszi az infót ahová akarja. Ez a téma sem az, amiben igehirdetésre adnám a fejem. Kinek ez válik be, kinek az.

Én 2010 decemberében álltam át a gluténmentes étkezésre. Akkoriban nagyon érdekelt a táplálkozás, és rengeteg szakcikket, könyvet, blogot elolvastam a témában. Akkor ez egy kísérletnek indult, hisz nem volt semmi bajom, csak kíváncsi voltam, milyen hatása van mondjuk egy paleolit étrendnek a vélt egészségemre. Huh. Első körön döbbenetesen meggyőzött. Fogytam testmozgás és éhezés nélkül, energikus lettem, elmúltak a náthás időszakaim, egy csomó apró, előtte normálisnak tűnő egészségi problémámtól megszabadultam, helyreállt a vasszintem és az addig természetemnek hitt depressziós, semmihez sincs kedvem állapotaim nyomtalanul eltűntek. Mindig pörögtem, mindig volt kedvem mindenhez. Közben a lányaim az akkor a faluban dúló fülbajjal küzdöttek. Elsőszülöttem már csak akkor hallotta, amit mondtam, ha kiabáltam neki. A szakorvosi mustra eredményeképp kaptunk időpontot egy azonnali műtétre, mert hogy nehogy már azt higgyem, hogy ez meggyógyul magától. “A gyerek meg fog süketülni!” – üvöltött velem az arrogáns fülszakorvos. Az orvosokba vetett bizalmam már régen törött volt (keményen megdolgoztak érte), ezért a háziorvostól kértem még egy pár hónap haladékot. Jó fej volt, hitt bennem. Júniusban az egész családot átállítottam tej- gluténmentes étkezésre. És voilá… a gyermek a műszeres vizsgálaton augusztusban tökéletes hallásról tett tanúbizonyságot, a füle teljesen meggyógyult. Nem említettem a szakorvosnak, hogy 4 hónappal az előtt mit ordított…

Ugyanezen augusztusban történt, hogy én megtörtem az akkor 9 hónapja tartó gluténmentes időszakomat, és egy vendégség alkalmából bevacsoráztam kenyérből. Nos, az emésztőrendszerem nem köszönte meg. Nem részletezem az éjszaka kínjait.

Szeptemberben újra elkezdődött az ovi, és úgy voltam vele – rengeteg külföldi szakvélemény elolvasása után, hogy nem fogjuk ezután a teljes tejmentes diétát tartani, először is, mert az oviban nem akartam diétáztatni őket, másodszor pedig reméltem, hogy ez az átmeneti null-diéta tehermentesítette a szervezetüket annyira, hogy ha minimumon tarjuk a tejfogyasztást, akkor nem lép fel újra a probléma. Így is lett. Azon a télen betegek se voltak.

Az én étrendembe is visszaszivárgott a tej, mert tej nélkül nem kávé a kávé 🙂 De attól úgy tűnt, nincs bajom. Elhagytam, újra visszavezettem többször is az étkezésembe, de semmilyen hatást nem figyeltem meg, tehát a tej maradt. Ellenben ha néha véletlen glutén kerül az emésztőcsatornámba, akkor tök egyértelmű negatív hatásai vannak. Amikor átköltöztünk ide, egy darabig a rokonok vendégszeretetét élveztük, ettük, amit kaptunk. 3-4 nap után elkezdek sajogni az ízületeim, és levert, kedvetlen kezdtem lenni… mint ezelőtt 6 éve. Reggelente alig bírtam kikecmeregni az ágyból (egyébként 5-kor szoktam kelni). Amióta újra a magam ura vagyok kajaügyileg, azóta minden helyreállt. Rajtam kívül a nagylányom és a férjem érzékeny a gluténre. Ez mind többszörös kísérlettel bebizonyosodott. Így hát búcsút mondtunk a kenyérnek.

Az örök visszatérő kérdés, hogy mit eszünk. Igazából nagyjából mindent el lehet készíteni riszliszttel és kukoricaliszttel (a piskótámon avatatlanok se érzik a különbséget) Egyetlen fájdalom – a férjem kedvence – a zserbó az, amit nem lehet megcsinálni csak esetleg gluténmentes liszkeverékből. Ilyet nagyon ritkán vásárolunk, mert ebben a mennyiségben már nem kifizethető. Amíg otthon laktunk, addig egy dunántúli gyártótól rendeltünk giga mennyiségű kenyérport, így az elég olcsó volt, de ide nem tudják vállalni a postázást 🙁

Kenyér helyett? Kukoricalisztes keksz (1/2 kg kukoricaliszt, 200g vaj, 1 kk só, 2 dl víz összegyúr, vékonyra kinyújt, pohárral kiszaggat, 30 perc 180 fokon), puliszka, puffasztott rizsszelet, főtt krumpli, gofri (szendvicssütőben sütött vastag palacsintatészta), és van még egy kedvenc, amit mi találtunk ki, nincs neve, kukorica és riszliszt, élesztő, vaj, só, víz, feltétdarabok és ha ez egy kicsit kelt, akkor ugyanúgy szendvicssütőbe töltögetve, remek “melegszedvics” lesz belőle. Nincs olyan mennyiség, ami ne fogyna el.

Melós, igen. De végül is mi a bánatot csinálnék, ha nem ezt? No meg már a lányok is szeretik készíteni, ha kedvük van… rá vannak éhezve. 🙂

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.