Csupa szemétből színarany

Évek óta gyűjtögetem a gyertyacsonkokat a születésnapi tortákról, az adventi koszorúkról, na meg a lecsepegő viaszdarabokat innen onnan.

 

Ez is a “Majd egyszer…” kalapban volt.

Aztán egy szép kora őszi napon, amikor már a nappalok elég rövidek lettek ahhoz, hogy reggelente gyertyát gyújtsak, hát hiába kerestem a megfelelő darabot, nem találtam olyat, ami a célnak megfelelt volna. Már épp felírtam a bevásárló listámra a teamécsest, amikor eszembe jutott a PAKK. Mikor, ha nem most?

Olvasztás

 

Zsírkrétával színezve, illóolajjal szagosítva készen áll az öntésre.

 

Igen ám, de mi a nyavalyát használjak öntőformának??? A joghurtos pohár megolvad, a pálinkáspoharakért kikaptam volna a szilikon muffinformákat nem lyukasztottam volna ki… Tétován elbattyogtam a nyári konyhába, ahol a “majd jólesz még valamire” kincseimet tartom, és megpillantottam a férjem műanyag hulladékait, amit valami 3D-s nyomtató véletlen melléktermékként gyártott, és én gondoltam, majd valamire csak jók lesznek ezek a tölcsérek (de igazából nem bíztam benne, csak hát olyan szép volt 😀 ) Amikor kigyulladt a lámpa a fejemben, gyorsan lecsippentettem mindnek az alját, hogy lyuk legyen és csészékbe raktam, hogy megálljanak, majd hurkapálca és horgolótű segítségével kanócokat (felvetőfonaldarab) fűztem beléjük. Azért, hogy ne folyjon ki alul, pöttyintettem egy kis viaszt, ami gyorsan megszilárdult az alján és amikor a többi ment rá, az már helyén maradt.

13 db különböző színű és méretű kúpos gyertya készült. És még mindig maradt viasz… És amire a legbüszkébb vagyok: csak és kizárólag HULLADÉKOT használtam 🙂 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.