Öt gyerek intézmény nélkül egy introvertált anyával

Jó kis kalamajkába keveredtem én, aki – amióta az eszemet tudom – külön szobában laktam, egyedül az egész emeleten. Kb. évente kétszer szánta rá magát egy-egy ember, hogy felmerészkedjen a meredek lépcsőkön. Nem is hiányoztak a látogatók. Az volt az én szentélyem. Szerettem egyedül lenni. Ehhez képest most…

Az engem sajnálók elképzeléseiben az él, hogy öt gyerek zsibong ÁLLANDÓ jelleggel körülöttem, nincs egy szusszanásnyi időm, hisz egyik se jár se iskolába, se óvodába, ráadásul én se járok sehová, hogy bébiszitterre bízhassam őket. Tanítom őket, készülök az óráikra, háromnak háromfélét… Na ha ez tényleg így lenne, akkor nem írnék blogot?

Nagyon érdekes az a dolog, ahogyan a gyerekek szocializálódnak abba, amiben élnek (bár tudom, egyesek azt képzelik, hogy a szocializáció fogalma szorosan összefügg az oktatási intézményekkel – ők helyettesítsenek be akkor más szinonímáját ennek a szónak ). A gyerekeim megközelítőleg egy éves koruk tájékán valahogy automatikusan ráéreztek arra, hogy hogyan kezeljenek engem.

( Azért azt megjegyzem, hogy éppen ezért az első év mindegyikkel maga volt a pokol. Valamilyen – csak sejthető – oknál fogva nekem egyetlen ivadékom sem volt az a békésen nézelődő fajta. Sőt. A babakocsi felesleges pénzkiobásnak bizonyult, a fiúknál már a kiságy is. NONSTOP műszak volt valamennyinek az első éve. Horror. Állandó szoptatás és hordozás. Egy erősen introvertált anyának ez a halál… Most kezdek éledezni ?).

Visszatérve kicsinyeim hozzám való viszonyára, sokszor magam is elcsodálkozok, hogy mennyire tiszteletben tartják az én-időmet. A jelszó a “Meghaltam.” és máris nagy ívben elkerülnek. Regő is gyorsan beépült a házi szokásrendbe, pedig ő aztán kiapadhatatlan kívánságlistával rendelkezik. Valahogy megérezte, hogy van egy arckifejezésem, amit ha felöltök, akkor jobb apának hisztizni ?

Így hát nem okoz nagy gondot, hogy itthon van mindenki egész nap. Ők is csinálják a dolgukat, én is. Vannak közös programok, amiket minden nap együtt csinálunk (torna, felolvasás, étkezések, traccspartik), de nem ülünk egymás szájában állandóan. Én nem játszom tanárt. Ha kérdeznek, mesélek, magyarázok, de nem én felügyelem a haladásukat. Bármily hihetetlen önszabályozók. Magyarországon a Szegedi Egyetem Pedagógia Tanszékén van egy erdélyi származású kutató: D.Molnár Éva, aki az önszabályozó tanulással foglalkozik, ő egyelőre csak elméletben, hisz amíg nincs kidolgozott – az iskolák számára is használható -kivitelezés, addig külföldi eredményeken alapul a munkája. Ennek a lényege, hogy a gyermek saját kíváncsiságát követve tanuljon és haladjon előre. Ez a tanár azért dolgozik, hogy az iskolában is megvalósulhasson bizonyos szinten ez az elképzelés. Mi ezt egy kicsit megelőzzük és hasonló elveket vallva -sok-sok külföldi és magyar szakirodalmat végigböngészve bizalmat szavaztunk az ötletnek, de legfőképp a gyerekeinknek.  Bevált. Önszántukból tanulnak, mint a kisangyal. Fura lehet ez annak, akinek a gyerekei iskolába járnak és arra se bírja rávenni őket, hogy a házi feladatot megcsinálják, de higyjétek el ez egészen más szituáció. Ha volt már iskolás a gyerek, akkor ebből meg kell “gyógyuljon”, hisz ott mindig más elképzelései és elvárásai mentén kellett teljesítsen, muszájból. Ezután senkinek nem azonnal fog menni a szabad tanulás. Ezt a gyógyulási folyamatot nevezi az amerikai szakirodalom deschooling szakasznak. Egyes vélemények szerint ez annyi hónap, ahány évet eltöltött a gyerek az iskolában, de szerintem több. Nálunk a duplája volt. De most már működik a rendszer. Ma például Enéh lányom a kutya témába ásta bele magát. Mert a hócipője tele lett azzal, hogy röpködnek a fajtanevek és ő nem tud konkrét kutyát hozzákapcsolni. Nekiült a google-nek és kutyafajtákat azonosít… már vagy 2 órája… És ugyanígy a többiek sem lufihámozással töltik az idejüket. Dolgoznak, ha szabad így fogalmaznom.

20171017_083246 Hajna megfigyeléseket hajt végre a tyúkudvarban… a tyúkokon ☺. Be van költözve csaknem egy hete. Már többet tud róluk, mint én valaha. Réka a német nyelcleckével a fülében répát pucol. Regő gyurmázik már két napja folyamatosan.

20171025_104311

Mindnyájan saját belső motivációtól hajtva teszik mindezt, ezért nincsen miért kontrolláljam őket. Nincs ellenőrizgetés,  nincs csesztetés, nincs bünti, nincs stressz. Van viszont fejlődés, kíváncsiság, kreativitás, találékonyság, lelkesedés, ennélfogva hatékony tanulás és sikerélmény.

Így vagyunk képesek hosszútávon jó hangulatban együtt élni én  – az introvertált anya, és öt – a nap 24 órájában itthon lévő gyerekem.

20171008_120043

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.