Alombudi

Korábban már írtam az alomszékes próbálkozásunkról. Akkor bent a fürdőben egy rögtönzötten kivágott ülőkéjű székből oldottuk meg kísérleti jelleggel. Szagártalom tényleg nem volt, azonban millió szézszórt gyermekem nem tudta megfelelően kezelni a faforgácsot, és egy idő után már a lakás minden pontján megtalálható volt. Fél év után ebből lett elegem és kitetettem az alomszéket.
Azóta a láttam több ötletes megoldást az adagolós forgácstartóra. Még keresem az igazit, most ez az, amit el tudnék képzelni (kép a Pinterestről).

Ennél nem olyan nagy az esély a forgács szóródására, ha felnyitja az ember. Bár tudom, tudom, a gyereknél semmi se biztos.
Jelenleg fürdő hiányában egy rozzant budink van. Amolyan alombudi. Nincsen mélyre ásott raktere, csak épp a földszinten landol a cucc. Oldalt takarítónyílása van. 
Ezt próbáljuk alomszékként használni. Büdi ellen fűrészport dobunk, és virágpermetezővel spricceljük a szagok ellen. Egész jó, bár a vödrös dolog szerintem jobban működik, mert itt, ha már nagy a kupac, akkor legurul a szikárabb termék, akkor meg már bottal üthetem a nyomát a fűrészporommal 😆
De az anyag – mármint a végtermék – elsőosztályú. A tavaszi komposzt már nagyjából beért, most ősszel azt fogjuk beleforgatni a masszív agyagos kertünkbe.  Kíváncsi leszek a hatásra.
Városi popsink nem tudom, hogyan abszolválja majd a -20 fokot, ettől egy kicsit  baromira félek. Ilyenkor emlékeztetem magam az omjakoni bácsikára, aki -40-50 fokban, nagykabátba felöltözve megy ki a kert végi budijába… ebben a videoban:

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.