Elvesztem, igen

Felépíteni egy új életet nem könnyű. Még a napi rutin kialakulásának is kellett egy pár hónap, nemhogy annak, hogy elkezdjük építeni a jövőt. De most már itt vagyok és beszámolok arról a kevéskéről, amire haladtunk.
Júniusra stabilizálódtak úgy a viszonyok, hogy tudtam keltetni. A tyúkjainkat április végén átcsempésztük a határon, így a gondosan kinevelt mag nem veszett el.

Csibécskéink már ekkorák.

Itt készül a tyúkudvar, az ólon egy bivaly koponyája látható.

Csibéink 67-en keltek ki a 85-ből, ennyire jó még sose  volt az arány. Egyet vesztettünk az elején köldökgyulladás miatt, de ebből is tanultam: kelés idején folyamatosan fertőtleníteni kell a keltetőt. Korábban is volt ebből gond a kései keléseknél, de mostanra jöttem rá az összefüggésre.
Aztán nem régen jött a róka és leharapta háromnak a fejét… közvetlen a ház előtt… kidugták a dróthálón… Nem kellett három nap, és a ravaszdi megjárta:

Csináltunk veteményt is. Hármat. A krumplit a falu egyik végében a mezőn, a télire való répát, hagymát a másik végében, és volt egy instant vetemény a ház fölött.  Megmutatta családunk apraja és nagyja, hogy tudunk mi EGYÜTT dolgozni, ha kell. Szedtük a krumplibogarat, kapáltunk és imádkoztunk az esőért. Ez utóbbi nem jött be annyira, de azért nem halunk éhen. Az Alföldön hagymát még sose sikerült annyit termeszteni, hogy elég legyen… még öntözéssel se. Itt öntözés nélkül kihúzzuk vele a telet. Krumpliból a disznóknak is jut, kukoricával nem érdemes kísérletezni, mert azt leeszi a medve.
Aminek viszont itt előnyösek a viszonyok, az a káposzta.

A cékla leveleit a mezőn a vadnyúl, a kertben pedig a kiszökdöső házi nyulaink ették le. Épp csak annyi nőtt meg, hogy a 10 hónapos kis haspókomnak legyen mit enni.

A fekete retek és a tarlórépa hasonló sorsra jutott: földibolhák cincálták meg… pedig már a végén egérragacsos kartonokat pakoltunk köré. Hiába. A káposzta viszont érdekes módon csak a legelején volt fertőzött, később onnan eltűnt. Lehet, hogy jobban szeretik a retket és az elcsalogatta őket a káposztáról? Érdemes megjegyezni ezt a feltételezést.

A tökféléknek, babféléknek itt is jó, más tapasztalatom most nem jut eszembe…
Végül pedig pár szót arról, hogyan is állunk. Jelenleg a falu papjának vendégszeretetét élvezzük. Sok projektünk közös volt az előbb felsoroltakból. A veteményeseket együtt műveltük. A tanulságokat leszűrtük és a jövő szezont még biztosan itt tervezzük tölteni. Remélem – apró fiam két lábra állásával – jelentősen növelni tudom a részvételemet. Itt a blogon is igyekszem most már rendszeresen hírt adni magunkról, mert jócskán elindítottuk új világunk felépítését. Erről szeretnék írni a továbbiakban.

Vélemény, hozzászólás?