Alkotok, tehát vagyok

Nem ez az igaz út, tudom, de én így definiálom a létezésem (amíg tehetem). Tehát íme az elmúlt időszak tanulópénzei:

Ceruzatartó a szétszórt Művésznőnek

A ceruzatartót használt fénymásolópapírból készítettem Elena tanácsai alapján. Nem minden tanácsát fogadtam meg, pedig neki volt igaza 🙂

Férfiingből újrahasznosítva a Művésznőnek

A rövidnaci a Nagylánynak készült, de nem passzolt a méret. Sebaj, ezért jó, ha három különböző méretű lánya van valakinek: valakire csak jó lesz. Így is lett. Azonban a Művésznő nem mehet ki az utcára egy sima sortban, muszáj volt hímzést biggyeszteni rá. Hmm, látszik, hogy kijöttem a gyakorlatból (azzal biztatom magam, hogy csak Allah tökéletes*), de ez őt nem zavarta. Hordhatónak titulálta a göncöt.

Királyul sikerült az első rozmaringos szappanom

A rozmaringos szappan életem első szappanja, amiről már beszámoltam. Mostanra beért, nagyon tuti lett. Ezen felbuzdulva tegnap nekiálltam a régóta tervezgetett rózsás szappannak is. Csakhogy mire odaértem, hogy megvalósítsam, elnyílt a rózsa, a céklapor, amivel színezni akartam kifehéredett a lúg hatására és a szappan állaga sem lett jó. Rengeteget agyaltam, mit szúrhattam el, hisz az alap recept ugyanaz volt, mint a rozmaringosnál, de aztán egyszer csak bevillant, hogy mégsem. Az olíva olaj helyett napraforgó olajat tettem bele… Basszus ez ennyit számít. Már forró volt a turmixgép, amikor feladtam, hogy szappanosodni fog. Akkor kitaláltam, hogy főzöm. Ez hatott is, de az állaga nem az igazi.

… megintcsak Allah* jut eszembe…

 A két szappan között egyébként volt még egy próbálkozásom, mert azzal biztatott egy főzős recept, hogy az abból készült szappant már másnap lehet használni, így aztán nekiálltam főzni 1-2 órán keresztül egy hiper-szupernek ígérkező kozmetikumot. Csalódás lett a vége, mert közben elment a netem (banyek, sose szokott elmenni, csak éppen akkor és csak éppen annyi időre, míg a szappant főztem) és nem tudtam megnézni, mennyi folyadék kell bele, így érzésre öntöttem rá a vizet, ami azonban nem bizonyult jó ötletnek, mert a szappan még így egy hónap után is puha és az állaga sem kielégítő. Na sebaj, elhasználjuk, mert finom levendula illata van, így egyébként mindenki rajong érte.

*Még mielőtt valaki azt hinné, hogy áttértem más vallásra… csak az arab szőnyegszövőket idéztem.

4 Comments on “Alkotok, tehát vagyok”

  1. Érzésre öntötted a vizet? 🙂
    A főzött szappannak nem lesz szebb állaga sosem. Ellenben, ha megfőzted 3-4 órán át, azt is használhatod rögtön.

  2. Hát volt valami ilyen a receptleírásban, hogy "ha nagyon kiszáradna, vízzel pótolom" a főzés során, ezért gondoltam, hogy nem kell olyan komolyan venni a pontos mennyiséget. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.