Korai öröm, később bánat

Sajnos korai volt az öröm, ami az “öröklétünket” illeti, ugyanis a gazda beadta az elővásárlási jogára való igényt, csak állítólag minket erről nem kell értesítsenek. Nem is értesített senki. Fura. Így van hát az új törvény szerint. Csak annak az embernek támogatja az állam a földvásárlását, aki biztosan adót fizet majd belőle t.i a hivatásos földműves… Aki meg magán célra szeretné, állami haszon nélkül, az meg  vegyen földet ahol és amikor másnak már nem kell. 🙁
Ebbéli csalódottságomat helyrerázandó, és hogy rendesen feldolgozzam lelki szinten a veszteséget, nekiálltam kötni. Semmi máshoz nincs kedvem ilyenkor, csak a kötés a gyógyír és a választ így kapom a kérdéseimre. Mialatt megalkottam a fiam új sapiját, el is múlt a bánatom. Ennek így kellett lenni. Hogy miért, arra bizonyosan választ ad az idő. Addig is örülünk az alkotásnak. Le se vesszük azóta.

A fonal Rikker-féle kétágú natúr gyapjú. A színét úgy kapta, hogy tavaly nyáron céklát főztem és sajnáltam kiönteni a szép színes levét… Belefőztem hát egy motring fonalat 🙂
A minta saját, kötöttem, ahogy jött. Vagyis magát az ábrát, a zoknimról koppintottam 🙂

6 Comments on “Korai öröm, később bánat”

  1. Eszméletlen színe lett a céklától!!!
    És jó kis mintát találtál ki, igazi fiúsapi lett belőle!!!!
    A földet én is sajnálom, meg főként ezt az eljárást…. Ez nagyon gáz….

  2. Azért még nem veszett el minden. Ha lennének támogatóink a Földbizottságban, akkor esélyünk is lenne, hogy megvétózzák az elővásárlást. De legyük őszinték: mi itt a faluban senkik vagyunk (vagy "tudod, azok a hülyék, akiknek büdös az iskola…" :P)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.