Almaecet

A Gyimesben találtunk egy almafát a legelő közepén a semmiből kinőve. Természetesen vadalma volt, mondhatnám ehetetlen. Mégis csábított, hogy szedjünk belőle, akkor még azt gondoltam teának beáztatva. Később, itthon aztán változott a terv: legyen belőle almaecet!

Az egyik üvegben megspékeltem még egy kis csipkebogyóval is.

A recept: egy 5 literes üvegbe félig pakolom almadarabokkal (minden mehet bele, csak penész nem), arra ráteszek 6 evőkanál cukrot, és erre ráöntök 3 liter forralt-lehűtött vizet. Lekötöm egy vastag vászonnal, meleg helyre teszem, és várok. (Állítólag kenyeret vagy élesztődarabot, esetleg ecetágyat belerakva felgyorsíthatjuk a folyamatot.)

Tíz naptól több hétig jósolják az érést, én – biztos, ami biztos – tekintettel a téli hónapokra (és mert nem voltam otthon :P) három hónapig hagytam érni.

Egyik megbízható forrásom 10 nap után azt javasolja, hogy naponta keverjem meg, aztán szűrjem le és így érleljem tovább 20-25 napig, míg letisztul az ecet. Én nem sokat kevergettem, a végére így is tiszta, isteni illatú és ízű nedüt kaptam. Azóta megpróbáltam körtéből is, az nem tisztult le olyan szépen, alig ment át a szűrőn, több etapban kellett letisztáznom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.