Alomszék

Nem, nem írtam el a címet… nem álmaim székéről van szó, bár lehet belőle az is 🙂
Pár éve olvastam először az alomszékről, valami franciáknál szocializálódott fazon beszélt róla nagy lelkesedéssel, miközben fájdalmát fejezte ki a magyar csatornázási beruházások felett. Az én olvasatomban ez egy fürdőben elhelyezkedő műanyag doboz volt, ami ha megtelik, ki kell vinni…
Megmondom őszintén, nem varázsolt el a gondolat, hogy 5-6 fős családunk végtermékeit egy műanyag dobozban gyűjtsem, és azt rendszeresen ürítsem a kert végében. “Majd egyszer…” – gondoltam… vagyis nem gondoltam komolyan. Aztán mit ad Isten, december elején részt vettem egy komposztkazán építő kalákán, ahol a házigazda puccosan berendezett házában egy ilyen “fejővödör” szolgált WC helyett. Ki volt szépen alakítva, még egy fa WC ülőke is segített elfeledtetni, hogy ez nem az a luxus, amit megszoktam. A hétvége folyamán többször volt alkalmam használni az alkalmatosságot. Nem is gondolnátok, de irtóra megtetszett… Először is a melegérzet, amit akkor árasztott, ha ráültem… alattam semmi más, mint egy vödör tele fűrészporral. Nem csobog, nem fröcsög, halk és diszkrét. És ami a hihetetlen, hogy ABSZOLÚT nincsen szaga!!! Sok környezetbarát megoldásnál azt érzem, hogy a népszerűsítők elsumákolják a hátrányok egy részét, mert hát mindent a környezetért, ezért ennél is azt gondoltam, hogy itt a szag a bibi. De nem, pedig egy csomóan használtuk azon a hétvégén, és csak naponta 1x ürítette a házigazda. A magyarázat, hogy a fűrészpor cellulóz tartalma megköti a szagokat. Ne kérdezzétek a kémiáját, de tényleg így van, tanúsíthatom.
Azóta motoz a fejünkben ez a gondolat, miközben egyre nagyobb szívfájdalommal nézzük, hogy egy egy pisilés után mennyi vizet leengedünk pocsékba… Ráadásul, ha szilárd szennyvíz nem keletkezik, akkor az emésztőgödörből lehetne öntözni… esetleg… Van valami módszer a zsír eltávolítására is, de ezt még nem jártam körbe. Az alomszék sokkal előnyösebb egy kerti budinál is, mivel a hagyományosan használt kerti budik úgy működnek, hogy kiásnak egy gödröt, oda gyűlik a cucc, aztán azt vagy kiszippantják (vááá), vagy betemetik és új helyre ásnak. Igen ám, de a temetéssel elzárják az oxigén útját, így a trágya csak rohad, de nem komposztálódik! Ennél a megoldásnál az ürítést egy komposztálóhelyre kell végezni, ahol fél év alatt tökéletesen lebomlik és a nitrogén tartalma segíti a többi komposzt bomlását is. Csupa haszon! Nos, az új év hajnalán eldöntöttük, felállítunk a fürdőbe egy alomszéket, és ha beválik, lecseréljük a jó öreg water closet-et. Az almunk pedig visszakerül oda, ahová való, így táplálva és információt adva rólunk a kertnek. Ezzel még egy hatalmas lépést teszünk az önellátás felé…

Tartalmas, boldog új esztendőt mindenkinek!

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.