Gyapjú

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy én, mint mezei matematikus, hogyan is tudnék ruhához jutni, ha beüt a krach. Van nekem egy kedves barátnőm, aki nekem adja a levetett holmiját:

Csakhogy ezzel én még így nem sokat tudok kezdeni, mert először is kakis, másodszor meg nem áll össze egy nagyobb szélben:

A teendőm tehát, hogy megszabadítsam a hacukát a szartól. Ez egész egyszerűen úgy történik, hogy nekiül az ember és a menthetetlen csimbókokat kitépkedi. Egyesek szerint ilyenkor akár 1/3-a is kidobódik a gyapjúnak, de én vagy jobban spórolok (= igénytelenebb vagyok), vagy tisztán tartom a Bergét, de nem olyan sok hullik ki a feldolgozási sorból.
Ezután jön a mosás. Mosószódás langyos vízbe teszem egy kádba és egy petpalack aljával tunkolom párszor miközben ázik. Többször cserélek alatta vizet, de igyekszem nem nagyon bolygatni. Amikor már elég tisztának találom a vizet, akkor beleteszem az egészet egy vászonzsákba és én bizony kicentrifugázom. Biztos jobb lenne, ha magától száradna meg, de sosincs türelmem, mert centrifugázás után is minimum 3 nap… tűző napra ugyanis nem ajánlatos tenni, mert az UV roncsolja a gyapjút (ez látszik egyébként a birkán is, hogy a felső egészen más minőségű, mint az alsóbb rétegei a bundájának.)
Amikor megszárad, akkor jön a cafatokra tépkedés, hogy ne maradjon sehol csomóban a gyapjú. Ezt nagyon aprólékkos pepecselős munkának kell elképzelni. Amikor ez kész – vagy ha van segítségünk, akkor párhuzamosan – mehet a kártolás. Erre van a kutyakefés módszer (persze lehet direkt kézi kártolónak nevezett kefét is venni, de utánanéztem és szinte semmiben sem különbözik egy nagyobb kutyakefétől) Youtube-ot segítségül hívva így:

Vagy van a még drágább kártolódobos kártolás. Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert addig zsongtam az Ember fülébe a kártolóról, amíg már a munkatársaival is erről beszélgetett, és mit ad Isten, az egyiknek a padlásán volt egy kártolódob elfekvőben!!! Ki gondolná, hogy a műszaki tanárok mi mindent felhalmoznak 🙂 A dobbal így néz ki a kártolás:

Amikor kártolva van, jön a nemezelés, vagy a fonás. A nemezelésről nem írok, nagyon kezdő vagyok a témában, én inkább a fonal fronton tevékenykedtem. Az olcsóbb, lassúbb, de könnyebben tanulható megoldás az orsós fonás:

Az anyagilag terhelőbb (bár lehetnek itt is szerencsés véletlenek egy-egy antik rokkával a Vaterán 🙂 )a rokkával való fonás:
 https://www.youtube.com/watch?v=ex1Atx1tQPk

Amikor kész a fonal, akkor vagy összetekerek még 1-2-3 szálat vagy nekilátok szőni, kötni, horgolni netán festeni. Ezekről lehet írok később, de nem ez lenne a fő profilom. Kérdésekre szívesen válaszolok, ha tudok.

Facebook Comments

One Comment on “Gyapjú”

  1. Ó, ez nagyon szuper!
    Ha ott tartunk majd, ahol egyelőre sajnos még nem, akkor én azt hiszem, bombázni foglak majd a kérdésekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.