Szegénységben luxuscikkek

Lehet, hogy pénzben nem termelek, na de olyan termékekhez juttatom a családom, amikhez egy igen jómódú városi is csak üggyel bajjal tudná… ha tudná.

Lássuk csak!

Itt van a nyúlhús, amit arany áron mérnek, és nem is lehet akárhol hozzájutni. Voltak már többen is, akik szerettek volna vásárolni tőlem nyulat. Elszörnyedtem a gondolatra, hogy odaadjam és a saját számtól vonjam meg a luxusfalatot, hogy aztán a pénzből, amit érte kapok bolti gyógyszerezett sertéshúson tengessem életem??? Felesleg pedig egy 5 fős mindig éhes családban nemigen keletkezik 🙂

Aztán itt a kecske, amihez hozzá se lehet jutni kereskedelmi forgalomban. Szeretjük pörköltnek, fokhagymás sültnek és “magyaros kínai kecskének” is. Ez utóbbi saját találmány, édes-savanyú mártásba teszem,  a kínai alapanyagok helyett (pl. bambuszrügy, ananász) helyi alapanyagokat (pl. karalábé, birsalma) használva. Ajánlom mindenkinek.

A tavalyi évben nagy sikere volt a libahúsnak is. Kukoricán és legelésen nőttek és híztak. A legelején szükség volt egy kis Ca utánpótlásra, de ezt később tanyasi libák vásárlásával szeretnénk mellőzni. Semmi szín alatt nem kaptak tápot, így a húsuk  természetes ízű volt. A májuk ugyan nem nőtt hatalmasra, de ízletes csemegének bizonyult a vacsoraasztalnál. Az őszi vasárnapokon rendszeresen került az asztalra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.